Egybeesések - Hab a tortán a devizaalapú hitel megszüntetése

Már-már szimbolikus, hogy a csapnivaló építőipari és a remek pénzügyi egyensúlyi adatok egy napon jelentek meg. Azért nincs ugyanis építési kedv, mert alig jut forrás ilyen célra, amióta a hitelezés befagyott. A devizaalapú jelzáloghitelek megszüntetése már csak hab volt a tortán, a szigorú feltételek mellett már így is nettó hiteltörlesztő volt a lakosság. Az építőipar azonban olyan mélyre jutott mostanra, mint az évtized elején kezdődött fellendülés előtt, semmivé lett az azóta elért növekedés.
Nem csak a válság az okozója azonban a szektor sanyarú helyzetének. Az azt megelőző években is bajlódott már az ágazat a kormányzati megszorítások hatásával, illetve a fokozatosan romló versenyképességi helyzetünkkel. Utóbbit jól jellemzi a bürokrácia túlburjánzása; az ingatlanfejlesztők például a gyakran négy-öt hónapos engedélyeztetési folyamatot és a kiszámíthatatlanságot kárhoztatják azért, hogy sok beruházó inkább más célországot választ. Ebből a szempontból az új kormány első intézkedéseinek az irányával egyetértenek, ám keveslik az egyszerűsítő lépéseket.
Még a szakértők sem nagyon látják a jövőt, kérdés, hogy visszatér-e a korábbi, hitelre épülő fellendülés. Ez talán látványosabb emelkedést eredményez az első években, ám sokkal hirtelenebb véget is ér az ilyen növekedés, amint azt nemrégiben meg is figyelhettük. Ha viszont kiegyensúlyozott, kevesebb külföldi forrásra támaszkodó időszak jön, akkor a gazdasági szereplők bizalma is megerősödhet, ez pedig pluszhúzóerőt biztosíthat.
Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján sem a közvetlen hiteltámogatás, sem a szabadjára eresztett piac nem garantálja a fenntartható bővülést. A cél az lenne, hogy egészséges alapokra helyeződjön a növekedés, a versenyképességünk javulása és ne az eladósodás legyen a fő húzóerő. Ebből az építőipar is csak profitálhat.