Ha minden így marad, 200 év és csak félmillió magyar marad

- Három hónapja nevezték ki a Központi Statisztikai Hivatal élére, de korábban is évtizedekig ott dolgozott. Mik a célkitűzései, egyáltalán, milyen ön szerint egy jó statisztikai hivatal?

- Alapvetően meghatározó a statisztikai rendszernek a felhasználók felé való nyitottsága, hogy gyorsan, használható formában jussanak minél pontosabb adatokhoz. A hivatalnak fel kell mérnie, érzékelnie kell az igényeket, a tájékozottság, a hozzáférés az információhoz a demokrácia elengedhetetlen feltétele. A polgárok csak így tudják megítélni szűkebb környezetük és az ország egészének helyzetét, ezek nélkül felelős döntések sem születhetnek.

A hivatalnak nem csak a szakértőket szükséges elérnie, törekednie kell rá, hogy a statisztikában kevésbé járatos felhasználók is eligazodjanak a számok útvesztőjében. Párbeszédre van szükség, de az igények széles körű kielégítésének még anyagi korlátai vannak. A nyitottság szándékának a komolyságát azonban jelzi: a közelgő Statisztikai Világnap alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal országszerte nyílt napot tart. Ami a konkrét adatok iránti igényeket illeti, az látszik, hogy területi bontásban kellene mélyebbre mennünk. Meghatározó trend ezenkívül, hogy az adatszolgáltatók terhelését csökkentsük; itt már korábban is jó eredményeket ért el a magyar rendszer, de még van mód racionalizálásra. Ennek gyorsabban megvalósuló útja az elektronikus adatszolgáltatás terjedése, a későbbiekben pedig a különböző adminisztratív és hatósági nyilvántartások, regiszterek statisztikai célú feldolgozásával szeretnénk statisztikai adatgyűjtéseket kiváltani, illetve jobban elemezhető adatokat előállítani.

- A statisztika nem csak a KSH által felmért adatokra támaszkodhat, ám korábban az adatbázisok összekapcsolása adatvédelmi akadályokba ütközött. Hogy állunk most ezen a téren?

- A törvények feljogosítják a hivatalt arra, hogy egyedi azonosításra alkalmas adatokkal dolgozzon, átvehet ilyeneket más hivataloktól. A gond még mindig ott van, hogy a többi szervezet nem feltétlenül adhatja ki ezeket az egyedi információkat. A statisztikai törvény jövő évi módosításával tervezzük, hogy megoldjuk végre ezt a régóta meglévő problémát. Jogilag és technikailag is biztonságban vannak a KSH-hoz kerülő adatok, így attól nem kell tartani, hogy innen kerülnek azok illetéktelen kezekbe. Az adatbázisok összekapcsolása ugyanakkor szélesre bővítené az elemezhető adatok körét, és költségkímélőbb is lenne. Ehhez viszont még az adminisztratív adatok gyűjtését is kompatibilissé kell tenni a statisztikai rendszerrel. Mindehhez kormányzati szándék és hozzárendelt forrás szükséges.

- Milyen helyzetben van a hivatal anyagilag?

- Az elmúlt hat-hét évben itt is a források és a létszám csökkentéséről szólt minden. Még nominális értelemben is szűkültek a forrásaink. Nem állítom, hogy nem voltak tartalékok kezdetben, de mostanra a működőképesség határára érkeztünk, és számos kérdésben kompromisszumot kell kötnünk, vagyis a felhasználók igényeit nem tudjuk megfelelően kielégíteni. A jövőre lebonyolítandó népszámláláshoz is jelentős többletforrásokra van szükségünk.

- Mennyire számítanak megbízhatónak a magyar statisztikai adatok, például európai összehasonlításban?

- Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során felmérték a hazai statisztikai rendszert, ez volt egyébként az egyik első lezárt tárgyalási fejezet. A csatlakozás időpontjára teljesen EU-konformak lettünk, de az uniós rendszer is folyamatosan változik, ezt követnünk kell. Az igazi mérce persze a felhasználói elégedettség: akkor végzünk jó munkát, ha nagy a rólunk kedvező véleményt alkotó magyar felhasználók aránya.

- És felmérik az elégedettséget?

- Még nem, de ez is szerepel a terveink között. A hivatal nagyon zárttá vált az utóbbi időszakban, nem volt megfelelő kapcsolat a felhasználókkal, ha ezen változtatunk, azzal valószínűleg az elégedettséget is jobban megismerjük.

- Nemzetközi kezdeményezés indult a GDP mint alapvető gazdasági mutató megreformálására, kiegészítésére. Bekapcsolódunk ebbe a munkába?

- A bruttó hazai termék még jó ideig megmaradhat a sztenderd gazdasági mutató szerepében, de sok folyamatot nem jól ír le. A társadalmi változásokat, a jólét több aspektusát figyelmen kívül hagyja. A minőségi kérdésekre nem ad választ, pedig nyilvánvaló, hogy például jobb olyan országban élni, ahol kedvezők az egészségi és életminőség-mutatók. Lehet, hogy egy országban gyorsan növekszik a GDP, mégis rosszabb az életminőség, mint akár egy lassabb gazdasági növekedést mutató országban. A társadalmi, életmód-, életminőség-mutatók differenciáltabb rendszere és a társadalmi, illetve területi különbségeket bemutató adatok sokkal többet mondanak el egy országról, mint a GDP önmagában.

- Van ennek a fejlesztésnek valamilyen hivatalos kerete, vagy még csak a gondolkodás szintjén áll az ügy?

- Még a nemzetközi szervezetekben is csak a gondolkodás kezdődött meg, a kutatások és egyeztetések folynak. Új intézmény nem állt fel ebből a célból, valószínűleg nincs is rá szükség.

- A statisztikai adatok közül az idén talán a népességszám tízmillió alá csökkenése verte fel a legnagyobb port. Mennyire volt ez előre látható?

- Viszonylag pontosan jelezték a szakértők, hogy mostanában bekövetkezik. A születési, halálozási, illetve a nemzetközi vándorlási folyamatok, valamint a korstruktúra ezt alapvetően meghatározták. Ahogyan azt is előre jelezték, hogy a népesség növekedése 1980-ban megáll. Azóta egyébként folyamatosan csökken a mutató, és ezzel a három évtizedes fogyással sajnos egyedülállók vagyunk a világban.

- Hova tart ez a tendencia, végül elfogyunk?

- Ha semmi sem változna, akkor kétszáz év múlva nagyjából félmillióra csökkenne a létszámunk. Ennyi idő alatt természetesen sok minden történik, így nem valószínű, hogy elnéptelenedik az ország. Jó egészségügyi rendszerrel és komplex társadalompolitikai programokkal lassítani lehet a folyamatot.

- A jövőre tartandó népszámlálás során derülhet ismét fény népességtöbbletre, mint ahogy az a 2001-es felmérés után történt?

- A születési és halálozási adatok alapján nagyon pontosan lehetne továbbvezetni a népességszámot, a nehézséget a nemzetközi vándorlás jelenti, ezért szinte mindig van valamekkora korrekció. A schengeni határok miatt az utóbbi években már a legális bevándorlásról sincs pontos képünk, emellett pedig mindig számolni kell az illegális betelepülőkkel. A kivándorlás még bizonytalanabb, hiszen a külföldre távozók gyakran nem jelentkeznek ki a lakhelyükről, így csak durva becslésekre lehet támaszkodni, és ugyanez a helyzet a visszavándorlással.

- Akkor lehetséges, hogy negatív korrekciót hoz a népszámlálás?

- Mivel az uniós csatlakozás felgyorsította a kivándorlást, ez könnyen előfordulhat. A globális gazdasági válság azonban éppen a visszavándorlást erősíthette a megszűnő munkahelyek miatt.

- Az előző kormány ki akarta hagyni a vallásra és a fogyatékosságra vonatkozó kérdéseket a népszámlálásból; indokolt volt ez?

- A kérdések összeállításakor sok dolgot kell egyszerre figyelembe venni. Most először például már az unió is kötelezővé tett kérdéseket. Fontos ugyanakkor, hogy a korábbi felmérésekkel is összehasonlítható legyen az eredmény. A 2011-es lesz a 15. népszámlálás Magyarországon, és a szocializmus éveit leszámítva mindig megkérdezték a vallási hovatartozást. Emellett minden eddigi népszámlálásban szerepelt az anyanyelv vagy a nemzetiség kérdése, vagy mindkettő. A fogyatékosság is hagyományos kérdés a magyar népszámlálásokban. A 2011-es cenzusról szóló törvényben a vallásra vonatkozó kérdés az eredeti előterjesztésben nem szerepelt, mint ahogyan a termékenységre és a fogyatékosságra vonatkozó sem. Emiatt Sólyom László akkori köztársasági elnök vissza is küldte megfontolásra a parlament elé a törvényt. Azóta egy módosító törvényt is benyújtottak fideszes képviselők, így végül gyakorlatilag a 2001-essel megegyező kérdéssor szerepel majd a 2011. évi kérdőíven.

- A népességszámon kívül az az adat is keltett még visszhangot, amely szerint mára a gyermekek 40 százaléka nem házasságban születik.

- A házasságon kívül született gyermekek aránya folyamatosan növekszik. Az azonban tény, hogy élettársi kapcsolatban kevesebb gyermek születik, mint házasságban, és mivel az élettársi kapcsolatok bomlékonyabbak, az így született gyermekek nagyobb eséllyel nőnek fel egyszülős családban. A folyamat tehát számos komoly demográfiai és társadalompolitikai problémát vet fel.

Nemzetközi tapasztalatokat is gyűjtött: 1988 és 1989 között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának demográfus szakértőjeként dolgozott Genfben, 1990-től 1994-ig a KSH osztályvezetője volt, 1994 és 1995 között New Yorkban dolgozott az ENSZ népesedési és fejlődési szakértőjeként.

1996–98 között a KSH-nál lett főosztályvezető, 1998–2004-ben pedig elnökhelyettes volt.

Ezt követően a Demo-Stat Társadalomtudományi, Demográfiai és Statisztikai Szakértő Iroda igazgatójaként tevékenykedett június 11-i elnöki megbízatásáig.

Nemzetközi tapasztalatokat is gyűjtött: 1988 és 1989 között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának demográfus szakértőjeként dolgozott Genfben, 1990-től 1994-ig a KSH osztályvezetője volt, 1994 és 1995 között New Yorkban dolgozott az ENSZ népesedési és fejlődési szakértőjeként.

1996–98 között a KSH-nál lett főosztályvezető, 1998–2004-ben pedig elnökhelyettes volt.

Ezt követően a Demo-Stat Társadalomtudományi, Demográfiai és Statisztikai Szakértő Iroda igazgatójaként tevékenykedett június 11-i elnöki megbízatásáig. -->