Helyi csontvázak

Az, hogy az önkormányzatok ilyen nehéz gazdasági helyzetbe kerültek, egyfelől az állam hibája, hiszen csökkentette a támogatásukat, s az elmúlt években úgy pakolta meg újabb és újabb feladatokkal, hogy alig adott hozzá pluszpénzt. Emellett a recesszió egyik következménye, a saját bevételek csökkenése is komoly érvágást jelent a számukra.
De ezek a megállapítások már-már közhelyeknek számítanak.
Ám ha valaki végigolvassa az Állami Számvevőszék legfrissebb jelentését az önkormányzatok gazdálkodási rendszerének ellenőrzéséről, az kissé árnyaltabban látja a képet. Az anyagból ugyanis kiderül, a vizsgált 119 település és megye – s ebből a mintavételből nagyjából az egész alrendszer állapotára lehet következtetni – bizonyos mértékben magának is köszönheti a bajt.
Az önkormányzatok nyolcvan százalékában olyan büdzsét terveztek, amelyben nem volt egyensúlyban a bevételek és a kiadások aránya, többen a törvényi előírásokat megsértve számoltak el egyes tételeket, s – némi áthallással – trükkök tucatjait vetették be, amelynek következményeként nem derült ki az önkormányzatok valós pénzügyi helyzete, s a hatalmas hitelfelvételek, a nyakló nélkül kibocsátott kötvények miatt eladósodási spirálba kerültek. S ami talán még megdöbbentőbb, csak alig több mint ötödük készült fel eredményesen az uniós források igénybevételére, holott érdemes lenne tanulmányozniuk a pályáztatás mechanizmusát, ha már minden követ megmozgatnak a pénz elnyeréséért.
De az is igaz, nem könnyű iskolákat, óvodákat bezárni, támogatásokat csökkenteni, adókat növelni, viszont jó érzés főteret átadni, fürdőavatáson szalagot átvágni. Főleg ilyentájt, röviddel az önkormányzati választások előtt, hiszen a helyi potentátok szeretnének újra polgármesterek, képviselők lenni.
A következő négy évben pedig majd csak lesz valahogy – gondolják magukat is megnyugtatva.