A Nobel-békedíj Bizottság egyébként már előre jelezte: a döntés indulatokat fog kelteni. Ami talán érdekesebb, hogy hogyan kommentálták a hírt a nyugati országok.
Az EU nagy tagállamai meglehetősen visszafogottan gratuláltak Liunak, miközben óvakodtak a kínai rendszer direkt kritikájától. Ez egyfelől jól illik abba a tendenciába, hogy az uniós országok egyre inkább ódzkodnak az emberi jogok harcias számonkérésétől, ha a partner valamelyik vezető feltörekvő nemzetgazdaság. Másrészt az is ismét jól megmutatkozott, hogy a gazdasági érdekeiket féltő nagy tagállamok féltékenyen őrzik bilaterális kapcsolataikat az ázsiai óriással, ellehetetlenítve ezzel a közös, markáns uniós Kína-politika működését.
Barack Obama amerikai elnök ugyanakkor jóval élesebben fogalmazott, és azt rótta fel Pekingnek, hogy a politikai reformok nem tartottak lépést a látványos gazdasági fejlődéssel. Az USA esetében ez a kommunikáció vélhetően az egyelőre meglévő vezető világhatalmi státus aláhúzása volt.
Az oslói Nobel-békedíj Bizottság pedig az emberi jogi elvek tántoríthatatlan védelmezőjének szerepével fehérítheti azt a foltot, amit Obama tavalyi indokolatlan kitüntetésével ejtett saját becsületén.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.