BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
etatista

"Szegény, szerencsétlen Magyarország" - TGM ellenállásra hív

Tamás Gáspár Miklós a mai Népszabadságban közölt publicisztikájában a jelenlegi kormánypárttal, amit ő rezsimpártnak nevez, szembeni ellenállásra buzdít.
2010.10.30., szombat 17:30

TGM Államcsíny című írása elején leszögezi, hogy a kormány számos intézkedésével egyetért. Így például szerinte a növekedés beindítása helyes célkitűzés; a magánnyugdíjpénztárakért se sajog a szíve; a Magyar Alumínium Zrt. állami ellenőrzés alá helyezése szerinte nem rossz lépés; a kilakoltatási moratórium kifejezetten rokonszenves.

Ám két alapvető kérdésben élesen szemben áll a kormánnyal. Egyrészt "nem igazságosan, nem az egyenlőség szellemében osztja újra a kormány a beszedett irtózatos összegeket. Másodszor: intézkedései demokratikusak és törvényesek-e? Sajnos úgy látszik, hogy nem. A hivatalban lévő magyar miniszterelnök megvető viselkedése a szakszervezetekkel szemben (az Országos Érdekegyeztető Tanács múltkori ülésén) világosan megmutatta, hogyan vélekedik a nemzeti ügyek kormányának nagy hatalmú és fölöttébb népszerű vezetője a plebejusokról. Ez az epizód bizonyította be, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a demokráciának mind a népi tartalmát, mind a formai követelményeit lenézi és mellőzhetőnek találja."

TGM érvelése szerint a magyar kormány sem nem etatitista, mert szétveri a magyar államot, sem nem antikapitalista, mert "csak a tőke brutális, ám a kizsákmányoltak és elnyomottak által is lelkesen ünnepelt uralmát gyakorolják a legfontosabb tekintetben: a munkára kényszerítésben és a lakosság intézményekbe (iskola, börtön, kórház, bentlakás, árvaház, televízió, egyház) csomagolásában. A „liberális jogállam”, a „formális demokrácia” elutasításában egyetértenek a szélsőjobboldallal és a sztálinistákkal."

Az antikapitalista filozófus szerint október 26-án lett vége a jogállamnak, amikor "az egyelőre még fönnálló Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága olyan döntést hozott, amely egy amúgy nem túl fontos ötlete végrehajtásában feszélyezte a nemzeti ügyek kormányát, a középponti erő (a rezsimpárt) kijelentette, hogy alkotmánymódosítással korlátozza majd az Alkotmánybíróság hatáskörét, nehogy efféle pimaszkodásokra vetemedhessék újólag, az alkotmányossági aggályok miatt hatályon kívül helyezett törvényt pedig ismét beterjeszti.

Evvel a szabadelvű, alkotmányos, pluralista jogállamnak – még az ócska, képmutató, mucsai változatának is – végérvényesen befellegzett Magyarországon."

A mai magyarországi jobboldal figyelmen kívül hagyja azt a félelmetes tényt, hogy minden politikai rendszerben fönnáll valaminő hallgatólagos társadalmi szerződés - írja. Ha az állam élén álló végrehajtó hatalom a maga imponáló törvényhozási többségével maga szeg törvényt és alkotmányt, majd szeszélyeihez szabja a polgári, büntető- és közjogot, akkor nem várhatja el a demokratikus érzületű és észjárású honpolgároktól, hogy megadják neki a többé-kevésbé szabad választásokon elnyert fölhatalmazást megillető tiszteletet és lojalitást (amely elvben független a politikai rokonszenvtől, és a népakarat elismerésén nyugszik).

Amikor az állami külsőségekbe burkolózó végrehajtó hatalom valójában nem az államot képviseli már – hiszen a tetszőleges és hisztérikus önkény az „állam” fogalmának az egyenes ellenkezője –, akkor a polgári engedetlenség és az állandó tiltakozás minden jó hazafi természetes kötelessége.

Evvel a rezsimmel az együttműködés képtelenség. Csak az engedetlenség, az ellenállás, az érintkezés kerülése lehetséges. Hosszú küzdelem várható, emiatt is indokolt a higgadt, hűvös hangvétel. Az ország ma nem nélkülözheti államát, ezt az államot azonban vissza kell szereznie a demokratikus politikai közösségnek: a népnek. A nép már elkergette a laza csibészek és a merev piaci dogmatikusok koalícióját. A vakhitű hatalommániákusokkal, a rendeleti kormányzás és a be nem jelentett kivételes állapot megszállottaival, a tekintélyelvű féldiktatúra ügyes, okos, rátermett manipulátoraival ez nem lesz ilyen könnyű – és én őszintén sajnálom mindazokat, akiknek most megint csalódniuk kellett.

Szegény, szerencsétlen Magyarország - fejezi be cikkét TGM.

Az LMP tüntetni hív

"Sajnálatos, hogy Orbán Viktor hülyének nézi a teljes magyar közvéleményt. Úgy tesz, mintha az Alkotmánybíróság megtámadása az indokolatlan végkielégítések visszavételéről szólna. Mindannyian tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének csonkítása a jogállam lebontása felé tett lépés – és ha mindenképpen konkrét ügyhöz akarjuk kötni, akkor leginkább a magánnyugdjpénztári befizetéseink lenyúlásáról szól.

Ezért fogunk tüntetni a Fidesz demokráciarombolása ellen, az Alkotmánybíróság védelmében szerdán délután 5 órától a Donáti utcai AB-székház előtt. Mindenkit szeretettel várunk, aki ki akar állni a jogállam védelmében, akinek fontos a valódi demokrácia. De nem közösködünk senkivel, aki kettős mércével mér, akinek csak az ellenfél jogtiprása csípi a szemét, aki maga is hozzájárult a jogállam tekintélyének leépüléséhez.

Nem védjük együtt olyanokkal az Alkotmánybíróságot, akik a nekik nem tetsző AB-határozatok után szintén megpróbálták átírni az alkotmányt. Nem lehet a jogállam védelméért folytatott küzdelem kulcsszereplője olyan személy, aki pártcélokra használta a rendőrséget és a titkosszolgálatokat, jogszerű tüntetéseket oszlatott fel vagy akadályozott meg, aki alkotmányos kötelessége ellenére nem jelenik meg a parlamenti vizsgálóbizottságok előtt.

Az LMP szervezi tehát azt a széles összefogást, amely egyesíti a jogállam védelmében a demokratikus erőket: baloldaliakat, mérsékelt konzervatívokat, liberálisokat és zöldeket. Ezt az összefogást szimbolizálja majd a szerdai tüntetésen felszólalók névsora is: a szónokok személyét kedd délelőtti sajtótájékoztatónkon hozzuk nyilvánosságra.

Várunk minden valódi demokratát az ’56-os koalíciós kormány megalakulásának évfordulóján, november 3-án, szerdán délután az Alkotmánybíróság előtt" - áll a párt honlapján.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes: Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!

"Mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét."

Korábbi vélemények a jobboldalról - kemény bírálatok a kormánynak - lapozzon a folytatáshoz

A kormánypártok Alkotmánybírósággal kapcsolatos lépése nem csak a baloldali, liberális oldalon keltett negatív visszahangot.

Stumpf András, a Heti Válasz publicistája így írt: "az a helyzet állt elő, hogy alkotmánytalan köztársaság vagyunk. A régi ócska kis papiros, értéktelen a Fidesz szerint, akkor cincálják, amikor csak akarják. Az tehát nem alapozza meg ennek az államnak a működését. Új még nincs. Csak egy-két fideszes vezető fejében. Ez viszont nem fér bele. Azoknak a sokat emlegetett embereknek bizony joguk van tudni, milyen rendszerben élnek, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, a parlamentre, az alkotmánybíróságra. Épp az a párt nem húzhat ilyeneket, mint a tegnapi, amely azzal kampányolt, hogy „a szocialisták a törvények fölé helyezik magukat". Meg azzal, hogy az orruk alá dörgölte, amikor semmibe vették az AB döntéseit. Nagyon helyesen tette ezt akkor a Fidesz. Ez a pálfordulás viszont a szavahihetőségüket kérdőjelezi meg. Az pedig, hogy mindez a nép nevében történik, sajnos a legnevetségesebb kommunista érv. Amit a Fidesz tesz, bármi legyen is az, egyenlő a népakarattal (ezért a népszavazás eddig olyannyira magasztalt intézménye is fölöslegessé vált)? Mindegy, hogy a konkrét ügyben a nép tényleg szereti ezt a különadót. Ha ugyanis a fenti logikát elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk, hogy a Fidesz képtelen hibázni. Hiszen a hatalom a népé, a nép akaratát nem az intézmények, hanem a kétharmados többség képviseli, tehát még ha hibázik, sem hibázik. Nem riogatni akarok, de komolyan: ha van egy csalhatatlan, nem a törvények, vagy az alkotmány alapján működő (hiszen az rossz, nem képes megfelelni „az embereknek", ahogy Lázár mondta) pártunk, amely tehát magát a nagybetűs, alkotmány fölött álló Igazságot és Igazságosságot is a farzsebében tudhatja, mégis miért írjunk ki választásokat négy év múlva?

Persze lesznek választások. De mi van, ha azokat nem a Fidesz nyeri? Visszajön mondjuk Gyurcsány. És nem lesz semmilyen kontroll fölötte, visszamenőlegesen is azt tesz majd, amit akar. Fincsi lenne, ugye?"

Ablonczy Bálint szintén a Heti Válaszban: "Nemcsak alapjaiban hibás, bizonyos részleteiben pedig ráadásul mélységesen cinikus a kormánypárt érvelése az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítéséről szóló javaslat ügyében, de a kezdeményezés politikai hasznossága is erősen megkérdőjelezhető."

Torkos Matild ugyanerről a Magyar Nemzetben: "A demokrácia már csak ilyen macerás dolog. Ezzel együtt szeretjük. S épp ezért nem szerencsés a Fidesz azon reakciója az alkotmánybírósági döntésre, hogy kerüljenek ki a testület hatásköréből azok a kérdések, amikről nem lehet népszavazást elrendelni.

Sokkal helyesebb megoldás lenne az alkotmánybírósági döntés után inkább ezeket a vérlázító végkielégítéseket eredményező, jó erkölcsbe ütköző szerződéseket egyenként megvizsgálni, és ha indokolt, akkor bíróság előtt megtámadva visszakövetelni a jogtalanul szerzett közpénzt."

A Konzervatórium blog így ír: "A bármilyen hatalom közelébe frissen odakerült embereknél gyakran megfigyelhető, hogy a tettvágy erősen eltúlzott változata jelenik meg náluk, általában hübrisszel párosulva. Hiszen a mások mindig tévednek, ezért ők a letéteményesei az isteni hatalomnak, az elnyomott munkásságnak, a dicsőséges Szovjetúniónak, a népnek (a megfelelő tetszés szerint aláhúzandó), a másikok pedig szükség szerint a rosszak, a maradiak, a polgári elhajlók. Ez persze egy erősen leegyszerűsítő, már-már gyermeteg gondolkodásmód. Kormányunk és pártunk mégsem mentes tőle.
 
Nem nagyon lehet mást mondani a Lázár János által előadott javaslatra és indoklásra, miszerint az Alkotmánybíróság hatásköréből ki kívánják venni azokat a témákat, amiről nem lehet népszavazást sem tartani, imégpedig azért, hogy a NÉP kívánja tőlük ezt. A forradalom először elsöpörte a szocialistákat (megérdemelték), most pedig elsöpri az olyan polgári csökevényeket, mint a jogbiztonság, majd nyilván legközelebb a józan ész következik (e kettőt lehet, hogy egy etapban letudják).

A lázári javaslat akkora lyukat ütne a jogrendszeren, amin bármi átfér. Be akarok tiltani valamit? Nem lehet, mert az alkotmányellenes, és az AB nem hagyná. Hát akkor adóztassuk meg annyira, hogy belerokkan, aki megteszi. Ez továbbra is alkotmányellenes, de az AB már nem játszik majd a történetben szerepet. A kérdés megoldva. Megtetszik valaki másnak a vagyontárgya? Vessünk ki rá akkora különadót, amekkora garantálja, hogy végül el legyen kobozva, és legfőbb vezérünk majd ájtátssza megbízható emberének. A lehetőségek végtelenek, adóztatni, vámolni mindent lehet.

...

Az embernek néha szüksége van arra, hogy a környezete, baráti köre szóljon neki, ha hülyeséget csinál, hogy éppen elrontja az életét. Erre lehet megsértődni, vagy el lehet rajta gondolkodni és megpróbálni javítani a hibáin. Emberi nagyság kérdése, hogy ki melyiket választja."

A gondola.hu: "Határozott véleményem, hogy most sikerül a jobboldalnak néhány meglehetősen bodicsek jellegű hibával saját magával kitolnia. ...

A törvény visszaható hatályúra „sikeredett”, ráadásul beleütközik több olyan tilalomfába is, mint például a jogegyenlőség, vagy a jogbiztonság. Ezzel pedig a jobboldal elég szép pofonesőt kaphat a nyakába. "

Jakab András alkotmányjogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alkotmányjogi tanszékének docense az Index-nek adott interjújában: "a tét nagyon nagy, és a fejlemények igen aggasztóak. Vannak pillanatok, amikor az embernek szakmai kötelessége, hogy felhívja a közvélemény és a politikusok figyelmét erre.

Olyan problémákat okoz, amiket szerintem a javaslat kidolgozói nem gondoltak át kellőképpen. Az AB az új rendszerben semmiről nem dönthetne, amiről nem lehet népszavazást kiírni. A magyar jogban például nem lehet népszavazást kiírni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségekről. Ha abszurd példát akarunk hozni, ez azt jelenti, hogy ha valamelyik jövőbeni kormánynak nem tetszik valamilyen kétharmados törvény, akkor keres egy együttműködésre hajlandó kis államot, köt vele egy nemzetközi szerződést, majd sima feles törvénnyel átülteti a szerződést a hazai jogba. Ezt az eljárást már nem lehetne az AB-n megtámadni.

Ha az AB a költségvetési törvényt sem vizsgálhatja, az lényegében azt jelenti, hogy bármilyen huncutságot a költségvetési törvény végére lehet biggyeszteni, és ezzel az egyszerű jogtechnikai fogással bármit ki lehet venni az AB felülvizsgálata alól. Vagy találnak egy országot, ami az adott témában hajlandó szerződést kötni. Nem hiszem, hogy a javaslattevők ezt akarták volna."

Elek István, Orbán Viktor volt tanácsadója, a Heti Válasz volt főszerkesztője a Lázár Jánosnak címzett nyílt levelében így ír: "Olvasom az egyik internetes lap hozzászólójának véleményét, aki azt írja, hogy az előző rendszer 80-as éveiben már nem volt ilyen cinikus az akkori hatalom. És az a legszomorúbb, barátom, hogy nem nagyon tudnám megcáfolni. Én is úgy emlékszem, hogy ha ennyire nyilvánvalóan szembementek a még kevéssel korábban is fennen hirdetett elveikkel, akkor legalábbis az érdemesebb képviselőik már feszengtek egy kicsit a szerepükben, látszott rajtuk némi zavar.

Amikor megkérdezte tőled az egyik újságíró, hogy minden esetben módosítjátok-e majd az alkotmányt a jövőben, amikor az Alkotmánybíróság olyan döntést hoz, amely nem felel meg az eredeti elképzeléseteknek, azt válaszoltad, hogy „Nem a mi elképzelésünknek felelt meg az eredeti törvényjavaslat, hanem azoknak, akik úgy döntöttek, hogy Magyarországon még soha nem látott mértékű változás legyen.”

Hogy értsük ezt, kedves János, a népszellem diktálta, hogy épp ezeket a megsemmisített paragrafusokat írjátok bele a törvény szövegébe? Vagy egyenesen a kétharmados szavazó többség vezette a papíron az ujjatokat?

Erősen kétlem, és már megbocsásd, de megint csak magamból indulok ki. Én biztosan nem követtem el ilyen butaságot, márpedig - nem lévén a választókörzetemben az LMP-nek egyéni jelöltje - az egyik szavazatom még tavasszal is a tiétek volt. De az a gyanúm, nem én vagyok az egyetlen a szavazóitok közül, aki visszautasítja ezt a felelősségáthárítási kísérletet."

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.