A fő veszély a protekcionizmus

Világgazdaság: Nagy-Britannia sokáig harcban állt az uniós intézményekkel és más tagállamokkal az alternatív befektetési alapokat szabályozó direktíva miatt, amelyet végül a múlt hónapban az EU pénzügyminiszterei, pár hete pedig az Európai Parlament is elfogadott. A tét az önök számára az volt, hogy London megőrizheti-e pénzügyi központként betöltött szerepét. Hogyan értékeli a kompromisszumot?

Michael Bear: A jó szabályozáshoz körültekintő hatásfelmérésre van szükség, hiszen csak így lehet elkerülni a nem kívánt következményeket. A kérdéses direktíva 18 hónapig formálódott, ez hiába hosszú idő, az utolsó elemét, az uniós útlevélre vonatkozót, mégis elsiették. Francia- és Németország is módosító javaslatokkal állt elő az utolsó pillanatban, mi pedig ragaszkodtunk ahhoz, hogy elkerüljük a piaci protekcionizmusnak még a látszatát is. Nyitva akarjuk tartani a piacainkat, értve ezalatt nemcsak a brit, de az európai piac egészét. Nem támogatjuk a korlátozásokat, hiszen szeretjük a versenyt: szerintünk a verseny teremti meg az egészséges piacot. Az útlevél rendszerével éppen az a baj, hogy a harmadik országok alapkezelői szereplői számára nem biztosítja az automatikus piacra lépést. Ez egy újabb bürokratikus akadály, amely korlátozza a versenyt. A végső verzió ugyan megadta választás jogát az unión kívüli cégeknek, hogy az egységes útlevél vagy valamely nemzeti felügyelet engedélye alapján működjenek, de nehéz volt idáig eljutni. Az alkudozási folyamat során sajnos nemzeti érdekek hátráltatták az európai megoldás megtalálását.

Világgazdaság: A végső megoldással azonban már önök is elégedettek?

Michael Bear: Igen, azt hiszem, az működhet. Mi mindenesetre azon leszünk, hogy működőképessé tegyük, mert szükségünk van arra, hogy prosperáljon.

Világgazdaság:  Ezek szerint attól sem félnek már, hogy elhagyják Londont a fedezeti alapok, és például Svájcba költöznek?

Michael Bear: Figyelnünk kell arra, mi történik. A cégek első számú választása akarunk maradni, és ennek érdekében a leginkább versenyképes feltételeket kell biztosítanunk számukra. Az tény, hogy mobil vállalkozásokról beszélünk, és néhány fedezeti alap valóban elköltözött. Ezért el kell gondolkoznunk azon, mi tesz bennünket első számú választássá, mi a versenyelőnyünk. Én azonban nem aggódom túlságosan amiatt, hogy ez a versenyelőny jelenleg veszélyben forogna.

Világgazdaság:  Jelenleg tehát London a világ pénzügyi fővárosa? Hogyan áll a New Yorkkal ezért a „címért” vívott folyamatos küzdelem?

Michael Bear: Nos, a piaci szereplők Londont és New Yorkot általában egyenrangú pénzügyi központként értékelik, miközben harmadikként Hongkong van feljövőben. Ezen a téren is a verseny hívei vagyunk, és számunkra az a fontos, hogy a részesedésünk ne maradjon le a piac bővülése mögött.

Világgazdaság:   Visszatérve a szabályozási kérdésekhez: mik a globális szinten megoldandó legfontosabb feladatok?

Michael Bear: A legfontosabbnak a protekcionizmus kezelését tartom, bármilyen formájáról legyen is szó. Mi a szabad piacokat, a szabad tőkeáramlást tartjuk a jólét növelése és a munkahelyteremtés legfőbb eszközének. Szóval, ha meg kellene neveznem egyetlen olyanynyira súlyos aggályomat, hogy az éjszaka sem hagy aludni, akkor az a protekcionizmus veszélye lenne.

Világgazdaság: Jelenleg ugyanakkor a feltörekvő gazdaságok a globális egyensúlytalanságok miatt kényszerítve érzik magukat a tőkebeáramlás korlátozására. Ön milyen megoldást javasol?

Michael Bear: A globális egyensúlytalanságokkal természetesen kell foglalkozni, ám a szabad tőkeáramlásra alapozva. A korlátokat le kell bontani, legyen szó nemzetiekről vagy pszichológiaiakról. Biztosítani kell a megtakarító és a költekező országok közötti tőkeáramlást, a piacok által meghatározott árfolyamok szerint.

Világgazdaság: Ez azonban nagyon szoros globális együttműködést feltételez a monetáris és a fiskális politika területén egyaránt.

Michael Bear: Ebben teljesen igaza van. Ennek az együttműködésnek kell a G20 fórumának lennie.

Világgazdaság:  Bizonyára ön is hallott a magyar kormány nyugdíjterveiről, amelyek gyakorlatilag a magánpénztárak felszámolását jelentik. Az Európai Bizottság többek között arra figyelmeztetett, hogy a nyugdíjpénztárak fontos szerepet játszanak a pénzpiacok működésében. Ön szerint is árthat az államosítás a magyar pénzpiacnak?

Michael Bear: A nyugdíjalapok világszerte nagyon fontos forrását jelentik a tőkének, a multiplikátor hatás miatt pedig tevékenységük közvetlenül megjelenik a gazdasági növekedésben is. Általánosságban azt tartanám fontosnak hangsúlyozni, hogy a nyugdíjrendszert érintő reformok során célszerű átfogó hatásvizsgálatokat végezni. Én mindenesetre úgy gondolom, a nyugdíjalapok az egyik legfontosabb pillérét jelentik a tőkeellátottság rendszerének.