A jelenlegi konfliktus jól szemlélteti a nyájszellem érzéketlenségét

Az amúgy is feszült helyzetben nem csoda hát, ha a deficitben nyakig ülő Írország központi bankjának elnöke félreérthetően nyilatkozik, és a piac azonnal „büntetni” kezdi az ír kötvényeket, az eurót (forintot), vagy akár érintőlegesen a bombabiztosnak tartott német állampapírokat is.

Még akkor sem, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy Írország lélekszáma és gazdasági teljesítménye alapján mekkora tényleges súlyt képvisel a monetáris unióban.

Most azonban nem csupán kósza hírek borzolják a piaci kedélyeket. A németek által propagált és immár a többi tagállam lelkes vagy kevésbé lelkes támogatását maga mögött tudó új válságkezelő mechanizmus kibontakozó körvonalai is szemmel láthatólag félelmet keltenek a befektetők szívében.

A konfliktus újfent jól érzékelteti a rövid távon gondolkodó piaci nyájszellem érzéketlenségét az előbbre tekintő megfontolások iránt. A német–francia elképzelés azzal, hogy a magántőkét is bevonná a kialakult fiskális válságok kezelésébe, hosszabb távú stabilitásra és az önmérsékletre szemmel láthatólag alkalmatlan piaci szereplők megzabolázására törekszik. Ehhez képest a terv ellenzői éppen a befektetők elbizonytalanodására, a hitelforrások veszélybe kerülésére hivatkozva tiltakoznak az új válságmechanizmus ellen.

Ami pedig az Európai Központi Bank szintén igen ellenségesnek mondható reakcióját illeti, a frankfurti pénzintézet ebben az esetben a piac részének tekintendő, hiszen az új rendszer csökkentheti a nagy tételben felvásárolt ír állampapírok értékét, sőt, az általuk megjelenített követelések behajtását is nehezítheti. És bár az uniós jegybank dolga elsősorban az euróövezet stabilitásának védelme, pénzt veszíteni azért az EKB sem szeret.