Túladagolt harmonizáció

A megfontolás alá vont új európai szabályozási intézkedések fő céljaként a pénzügyi rendszer stabilitásának növelését jelölték meg. A közvetett hatás ugyanakkor bizonyosan az lesz, hogy csökken a pénzügyi szektor terjedelme, ez a jövőben mindenképpen hátráltatja a növekedést. A hatások ugyanakkor azokban az EU-tagállamokban is jelentkeznek majd, amelyekben a pénzügyi szektor a legutóbbi válság idején is nagyfokú stabilitást mutatott fel. A pénzügyi szolgáltatások nyújtása mindenütt nehezebb és költségesebb lesz, akkor is, ha egyes államok bankjainak működését stabil, hosszú lejáratú betétekből finanszírozzák, nem pedig rövid lejáratú bankközi hitelekből, ha kevesebb a mérgező eszköz a mérlegeikben, és ha a helyi hitelkihelyezéseket kényelmesen fedezni lehet a helyi betétekből.
Ez az oka annak, hogy olyan sok bírálatot lehet hallani az európai léptékben harmonizált bankadóval szemben. Ez az elvonás nehezen fogadható el azon uniós tagországok számára, amelyek nem avatkoztak be bankjaik megmentésébe. Az ilyen típusú elvonással könnyen szét lehetne teríteni a válság pénzügyi és politikai költségeit néhány országról az összes tagállamra. Ha azonban ehhez folyamodnánk, akkor a hitelezés lassulna, miközben a banki szolgáltatások díjai emelkednének a stabil pénzügyi szektorral rendelkező államokban.

Ugyanez a származékos termékekkel folytatott kereskedelem rendszerére is érvényes. A válság utáni fergeteges harmonizálási kedv ezen a területen azt jelenti, hogy az unióban mindenütt sokkal költségesebb lesz a védekezés az árfolyamok ingadozásával és a kamatok váratlan változásaival szemben. Ilyen harmonizálásra azonban nincs szükség.

Hasonlóképpen kaphatunk hamarosan felülről elrendelt és egységes eurófizetési rendszert, akár egy-egy tagállamon belül, akár azok között. Az egyes tagállami fizetési rendszerek hosszú évek során alakultak ki, amelyek használatára ügyfelek milliói rendezkedtek be, és egyszerűen nem látták az okát az áttérésnek – az eltérő kódokat, rövidítéseket és szimbólumokat alkalmazó – SEPA-rendszerre. Az Európai Bizottság most szeretné az egész unió számára előírni a saját rendszerét.
Kétes harmonizáció és egységesítés más területen is a levegőben lóg, például a makrogazdasági teljesítményben. Az utóbbi évtized során tanúi lehettünk annak, hogy a tagállamok költségvetési hiányának és államadósságának alacsonyan tartására szánt stabilitási és növekedési paktum miként oldódott fel az engedékenység tengerében. Az európai intézmények azonban most nemcsak helyrehoznák az eredeti paktumot, hanem ki is terjesztenék annak hatályát, lehetővé téve valamely EU-tagállam megbüntetését bármely „makrogazdasági egyensúlyhiány” miatt. Ha például egy szegényebb tagállam reálkonvergenciája során átmenetileg hiánya támad a folyó fizetési mérlegében, akkor meg lehet büntetni, mert nincs eléggé „harmonizálva”. Ennél is szörnyűbb, hogy ugyanez várna arra a tagállamra is, amely sikeresen megreformálja munkaerőpiacát, alacsonyan tartja a bérköltségeket, majd ennek folytán erős fizetésimérleg-többletet mutat ki. A harmonizáció e perverz logikája szerint problémának minősül, ha egy ország túl versenyképes, túl rugalmas, túl gyorsan növekszik és túl sokat exportál.
Természetesen van számos terület a gazdasági életben, ahol az EU-harmonizáció előnyös. A pénzügyi szabályozásnak és a makrogazdasági teljesítménynek azonban nem minden aspektusa tartozik ebbe a kategóriába. A gazdasági életben a versenyt és nem a monopóliumokat részesítjük előnyben. Hasonlóképpen jó szolgálatokat tehetnek az egymással versengő szabályozási megoldások.

A szerző a Cseh Nemzeti Bank
elnökhelyettese

Copyright: Project Syndicate, 2010
@ www.project-syndicate.org