Úton az európai jövő felé

Az EU bővítési politikája kiváló példája annak, hogyan fordíthatjuk át az előttünk álló komoly kihívásokat az egységes és biztonságos Európa megteremtésére irányuló lehetőséggé. Vegyük például a Nyugat-Balkánt. A régió tíz évvel ezelőtt is szerepelhetett volna a dokumentum oldalain, a háttér viszont nem is lehetett volna különbözőbb. Abban az időben a háborús menekültek befogadásáról és az erőszakos konfliktus feltartóztatásáról szóltak a hírek, a képek pedig pusztítást mutattak. Szerencsére a Nyugat-Balkán ma már nem a tragédiák révén kerül a címlapra, a régióból érkező híreket akár „unalmasnak” is találhatjuk, mert egyre gyakrabban jó hírekről van szó.

A régió országai a béke és a stabilitás megerősítésén dolgoznak. Az EU csatlakozási perspektívát adott a régiónak, jobb, európai jövőt kínálva. Ennek eredményeképpen az EU és a Balkán közötti kapcsolatok napirendjén ma mindannyiunk számára fontos témák szerepelnek. Közös erővel ösztönözzük a regionális együttműködést, javítjuk az igazságszolgáltatási hálózatokat, és páneurópai közlekedési projekteket tervezünk. Javult a regionális együttműködés a tagállamok és a nyugat-balkáni országok között, erre jó példa a Vajdaság és Magyarország közti kooperáció. A Duna régiós stratégia további lehetőséget teremt erre az együttműködésre. A határok két oldalán élő emberek az utazási előírások könnyítésével könynyebben találkozhatnak egymással, ebben a nemzeti kisebbségek különösen érdekeltek. Újraéledtek a hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatok is. Mivel a környezetszennyezés és az árvíz nem áll meg a határoknál, mindanynyian érdekeltek vagyunk egy közös környezeti és árvízvédelmi politikában.

Horvátország olyan jó teljesítményt nyújtott a legkülönbözőbb területeken, hogy a vele folytatott csatlakozási tárgyalások a végső szakaszba jutottak. Ha minden követelmény teljesül, akkor Horvátországot hamarosan az Európai Unió új tagállamaként üdvözölhetjük, s ebben a jövő januárban kezdődő magyar elnökségnek fontos szerepe lesz.

Törökország gazdasági és regionális hatalomként egyre fontosabb szerepet játszik. Törökország csatlakozási folyamata egyaránt növelheti az EU és saját maga súlyát a világpolitika színpadán, nem utolsósorban a Közel-Keleten és a Kaukázusban. Törökország belpolitikája is a megfelelő irányba halad: a közelmúlt alkotmányreformja a demokráciát erősíti.
Izland egy évvel ezelőtt még a pénzügyi válság által egyik legjobban sújtott országnak számított a világban.

Most, hogy Izland elindult a gazdaság helyreállításának útján, új perspektívák nyíltak meg Európa számára. Az ország uniós tagságért folyamodott, és megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Az unió stabilitása és szolidaritása még egy ilyen viszonylag távoli és gazdag országnak is vonzó. Az EU számára Izland csatlakozása arra is lehetőséget ad, hogy legészaknyugatibb európai szomszédunkkal közösen kezeljük az Északi-sarkvidék és az Atlanti-óceán energiaügyi, környezeti és tengeri kérdéseit.

A jelenlegi bővítési folyamat jó lehetőséget jelent az EU-nak arra, hogy előbbre vigye az Európa 2020 stratégiát, amely az előttünk álló globális kihívások kezelésére hivatott. E lehetőség kiaknázása azonban távolról sem automatikus. Az uniós tagságra pályázó országok részéről a csatlakozásra való kemény felkészülési folyamat alapos reformokat igényel. A konfliktus utáni megbékélést, a jogállamiságot és a korrupció elleni küzdelmet tovább kell erősíteni a Nyugat-Balkánon. Törökországnak folytatnia kell a jelenleg zajló jelentős reformokat, és normalizálnia kell Ciprushoz fűződő kapcsolatait. A lista tovább folytatható. De a várható közös eredmények megérik az erőfeszítést.

Andor László a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért,

Štefan Füle a bővítésért és a szomszédságpolitikáért felelős európai biztos