A fogyasztás délibábja

Míg utóbbi növelése korábban szitokszónak számított, most a legtöbb szakember éppen azt állítja, hogy e nélkül nem képzelhető el a növekedés. Akkor hol lehet az igazság? Érvénytelenné váltak volna az alapvető közgazdasági összefüggések? A válaszhoz azt kell eldönteni, hogy mennyire változtak meg a gazdasági szereplők a válság során. Ha nem, akkor a fogyasztás túlzott növekedése továbbra is káros a gazdaságra nézve.

Van két tényező, amelyek miatt valószínű, hogy csak átmeneti a mostani időszak. Az egyik a gazdaságunk mérete, a másik pedig a szerkezete. Mindkét tényező csak igen hosszú idő alatt változtatható meg, ha egyáltalán. Ennek belátásához tudni kell, hogy a magyar háztartások fogyasztásának csak mintegy a felét teszik ki azok a termékek és szolgáltatások, amelyeket nem lehet vagy nem érdemes importból fedezni.

Leegyszerűsítve tehát a fogyasztásbővülés felének megfelelő összeg eleve kimegy az országból. A gazdaság relatíve kis mérete miatt ugyanis bizonyos iparágak számára nem releváns méretű a magyar piac, ezek az iparágak pedig – ha meg is jelennek itthon – szinte kizárólag az exportra koncentrálnak.

Ami viszont már nem volt törvényszerű, az a lokális gazdasági kapcsolatok leépülése, ez szintén meghatározó tényezővé vált a rendszerváltás óta. Ez a másik oka annak, hogy a fogyasztásnövekedés szinte azonnal rombolni kezdi az egyensúlyt. Sokszor a logikának ellentmondó módon a helyi termékek szinte megfizethetetlenül drágának tűnnek német vagy dán vetélytársakkal szemben, egyébként kis volumenben gyártott termékeknél is. Ez rengeteg körülmény következménye, a vállalkozói kultúra kialakulatlanságától az EU-csatlakozáskor végbement gyors piacnyitásig. Ezen a téren pedig fordulatnak nincs jele, így a fogyasztás bővülésétől sem remélhetünk csodát.