Az emberek többsége nem a hosszú távú megtakarításokra gondol Magyarországon

Húszévesek lettek az idén. Volt-e ez idő alatt az ideihez hasonlóan nehéz évük a biztosítóknak?

Számunkra a kilencvenes évek közepe volt különösen nehéz. 1995-ben, hiába bővült a társaság, mégis egymilliárd forintos veszteséget könyveltünk el. Ezt az évet három tényező befolyásolta negatívan. Először is az árvíz- és viharkárok; nyolcezer káreseményt jelentettek az ügyfeleink, kétmilliárd forint értékben. Ebből májusban és augusztusban történt meg körülbelül 1,7 milliárd forintnyi káresemény. Ezenfelül ott van a különadó, amely 1,8 milliárd forint a mi társaságunk esetében. Eddig úgy tudjuk, ez a teher két évre szól, de persze 2010-re senki sem építette be a költségvetésébe, mi sem. Ez évre 2,3 milliárdos nyereséget terveztünk, egyelőre úgy gondolom, a tartalékainknak és a költségcsökkentéseknek köszönhetően elérjük a kitűzött célt.

Min tudtak takarékoskodni?

A rövid távon befolyásolható költségek terén tudunk ilyenkor beavatkozni. Ilyenek a marketing- és reklámkiadások, az oktatási költségek – ám ez utóbbiakhoz nem nyúltunk, mivel fontosnak tartom a képzéseket és a továbbképzéseket. Emellett 2009-ben sikeresen központosítottuk az adminisztrációt, ennek a gyümölcsét az idén arattuk le. Az így megtakarított pénzt persze mostanra már fel is emésztették a nem tervezett kiadások.

A tulajdonosok hogyan állnak hozzá a különadóhoz? Visszafoghatják-e az itteni jelenlétüket?

Egy pozitív dolgot látunk ebben: ha az állam többletbevételhez juttatja az embereket, az felpörgetheti a gazdaságot, nagyobb fogyasztást hozhat. Ez azzal járhat, hogy több gépjárművet vásárolhat a lakosság, ami új casco és felelősségbiztosításokat hozhatna a biztosítási ágazat és így az Uniqa számára is. Három éve még 210 ezer új autót értékesítettek a piacon, az idén viszont már csak ötvenezret. Ennek a visszaesésnek köszönhető az őrült árharc is a gépjármű-biztosítási piacon. Minden piaci szereplő próbálja bebiztosítani a piaci részesedését, így olyan szintre süllyedtek a tarifák, amelyből szerintem már a tartalékok megképzése sem lehetséges.

Mivel a kgfb-n már nagyon nehéz nyereséget elérni, tervezik-e, hogy más biztosítások irányába mozdítják el az üzletüket?

Folyamatosan változnak az arányok. Nálunk 2006 óta tolódik az arány az életbiztosítások felé. A lakásbiztosítások is gyorsan növekszenek, évente több mint 20 százalékkal, az ipari és a betegségbiztosítások is nőnek, utóbbiakból az új üzletkötések 42 százalékát az Uniqa szerzi meg. A gépjárműüzletágban szűkül a teljes piac, az életbiztosításoknál viszont nő. Az európai statisztikák szerint a magyarországi piac telítettség alapján még mindig a sereghajtók közé tartozik, így itt óriási lehetőségek vannak.

A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kormányzati tervek felpörgethetik-e más öngondoskodási termékek piacát?

A nyugdíjprobléma nem Magyarország-specifikus, egész Európa ezzel küzd. A reform, amelyre itt 2013–14-re számítok, tartalmazni fogja, mikor mehetnek az emberek nyugdíjba, én korhatáremelést várok. A kérdés az, hány járulékfizetővel állunk szemben, hányan mennek nyugdíjba a jövőben, a mérleg nyelve pedig az utóbbi felé billen. Úgy gondolom, azoknak mindenképpen lesz pénzük időskorukban, akik az öngondoskodást választják. A nyugdíjaknál az állami pillér kell, hogy biztosítsa az alapot, de elengedhetetlen, hogy mindenki saját maga gondoskodjon a nyugdíjáról. Magyarországon viszont az emberek többsége nem a hosszú távú megtakarításra gondol, ha életbiztosításról van szó, hanem a magas hozamra, ezért népszerűek a unit-linked termékek, amelyeknek a kockázata nagyobb ugyan, de nagyobb nyereséggel is kecsegtetnek. A biztosításokat jellemzően 10-15 évre kötik, ezen változtatni kellene. Adókedvezményt szerintem csak olyan szerződésekre kellene adni, amelyek valóban nyugdíjcélt szolgálnak. A mi unit-linked biztosításaink egyébként nagyon jól teljesítenek, a MoneyMoon novemberben megjelent értékelésében a 21 alapkategóriából 18-ban az Uniqa alapjai lettek a legjobbak, és a következő kampányunkban erre fel is hívjuk a figyelmet.

Vannak-e olyan biztosítások, amelyeknél még nagy felfutás várható?

A jogvédelmi biztosítás lehet ilyen. Ebből egy év alatt 14 ezer új szerződést kötöttünk. Az asszisztenciaszolgáltatások is keresettek, például a Safeline termékünk. Ennél van egy GPS és egy segélykérő gomb az autóban, amelyet ha megnyomnak, gyorsan segítség érkezik a helyszínre, emellett ha kevesebb kilométert utazik az ügyfél, kedvezményt kaphat a biztosítások díjából. A GPS segítségével egyébként az idén az összes ellopott autónkat megtaláltuk. Van még egy viharjelző szolgáltatásunk is, amely SMS-ben jelzi, ha szélsőséges időjárás, például jégeső várható, így biztonságba tudja helyezni az ügyfél az autóját vagy más értékeit.

Mikorra várható, hogy az árak mellett ezeket a szolgáltatásokat is figyeljék az ügyfelek a biztosításoknál?

Az internetes alkuszok szerint a C és D kategóriás vásárlóerejű ügyfelek váltanak főleg 2-3 ezer forintokért kgfb-t. Ez havi 250 forint, amiért kockára teszik, hogy esetleg nem kapják meg ugyanazt a szolgáltatást, amit korábban. Kérdés, megéri-e ez. Azt gondolom, bizonyos értelemben „sporttá” vált a kgfb-n való spórolás. Ausztriában sokkal nagyobb szerepet játszanak az árnál a szolgáltatások, nálunk azonban ez a folyamat, úgy tűnik, tovább tart. HB