Az Orbán-kormány luxemburgi álmai

 Az egyik a nyugdíjrendszer átalakítását magyarázza el, a másik azokról a tervekről értekezik, amelyek révén Magyarország a régió pénzügyi központjává válhat. Nem ez volt az első ilyen típusú kommunikáció: korábban már hasonló formában számolt be a tárca az Új Széchenyi-tervről és az adóváltozásokról.

A jegyzethez tartozó cikk itt olvasható!

Az kifejezetten üdvözlendő, ha a külföldi szakmai közösségek részletes és közvetlen tájékoztatást kapnak a napirenden lévő, nagy horderejű javaslatokról, azok indítékairól és várható következményeiről. Az elmúlt hónapokban számos panasz érkezett ugyanis a befektetőktől, hogy nem értik a kormányzat szándékait, a bejelentések derült égből villámcsapásként érik őket.

Különösen örvendetes, ha ezekben a levelekben pozitív híreket olvashatnak a címzettek. Például, hogy Magyarország „Kelet-Európa Luxemburgjává” válhat a kormány tervezett könnyítései nyomán (még ha azt hazánk „geológiai” pozíciójával indokolja is). A befektetési alapok idecsábítása valóban munkahelyeket, adóbevételt eredményezhet.
Csakhogy mindez mégsem feledtetheti azokat a vargabetűket, meghökkentő ötleteléseket, a jogbiztonságot megkérdőjelező, előkészítetlen és a szereplőkkel nem egyeztetett lépéseket, amelyeknek az utóbbi hetekben, hónapokban szemtanúi lehettünk.

Vajon hogyan álmodozhat bárki is Magyarország pénzügyi központtá válásáról, ha közben például az egyébként is mostohagyerekként kezelt Budapesti Értéktőzsde vásárlói közül ilyen módszerekkel iktatja ki a magánnyugdíjpénztárakat? És miért özönlenének az intézményi befektetők oda, ahol a „spekulánsokat” nyilvánosan megbélyegzik, vagy ahol egyes szolgáltatók nyakába hirtelen különadókat varrnak? Az ő meggyőzésükhöz nem elég levelet írni.