Kell-e negyedik mobilszolgáltató?

Vezérigazgató-helyettesi pozíciója mennyire értékeli fel a jogi ügyeket és az ön személyét a Magyar Telekomnál?
Július 1-jétől töltöm be ezt a tisztséget, amelyben nem csak jogi ügyekért vagyok felelős. A korábban is hozzám tartozó jogi ügyeken felül a most hozzám került területeket korábban közvetlenül a vezérigazgató irányította. Ezek a megfelelőség, a belső ellenőrzés, a biztonság és a szabályozási ügyek. Ezek együtt teremtik meg a társaság etikus, jogszerű működésének a kereteit. Az irányítási területem a csoport „immunrendszere”, biztosítani hivatott a cég integritását, sértetlenségét és sérthetetlenségét – a lehető legtágabb értelemben. A terület létrehozatala a döntésképességet és a rugalmasságot erősítő funkcionálisabb szervezet kialakítására irányuló átszervezés része volt, ennek egyik pozitív hozadéka, hogy a vezérigazgatónak több ideje jut a tényleges üzleti ügyekre.

Jogi és egyéb ügyekből márpedig mostanában éppen elég adódik, akár az ágazat egészét nézzük, akár csak magát a Magyar Telekomot. Kezdjük a távközlési különadóval, amelyre egy-két hete meglehetős vehemenciával reagált a főrészvényes Deutsche Telekom (DT) egyik vezető képviselője. Azóta mi történt, fontolgat az anyacég konkrét lépéseket?
Elöljáróban szögezzük le: a DT egyike a csoport tulajdonosainak, rajta kívül a kisrészvényeseket, a tőkepiacokat, a munkavállalókat, a beszállítókat éppúgy érinti a különadó. Ami a német fő tulajdonost illeti, a kormányzatnak elsősorban azt kell látni, hogy mind nekünk, mind az államnak fontos, menynyi pluszbefektetés jön az országba, ami viszont a mi esetünkben a stratégiai tulajdonos hozzájárulása nélkül nem megy. Bonnból nézve: az olyan pluszterhekkel, mint a különadó, az anyavállalat befektetéseiért más DT-leányokkal folytatott versenyben hátrányba kerülhetünk. Fontos ugyanakkor az is, hogy a kormány kommunikációja következetes legyen. Ha egyszer azt mondják, hogy a különadó csak átmeneti megoldás, ne derüljön ki néhány nappal később, hogy mégsem egészen az. Mert így nemcsak a mi menedzsmentünknek nehéz vonzó befektetési lehetőségként bemutatni az országot, hanem magának a kormánynak is.

Ezt akár úgy is felfoghatjuk, hogy amit az állam a különadóval szerez a réven, azt a potenciális befektetések elmaradásával elveszítheti a vámon?
A kérdést le lehet így egyszerűsíteni, a válasz azonban ennél összetettebb. Azt, hogy a különadónak lesz-e ilyen hatása, még nem tudjuk, azt viszont igen, hogy ez az új teher, főleg annak a mértéke valóban nagy ütés volt. Ugyanakkor ha az intézkedést rövid időn belül követi a kormány és a szabályozó hatóságok oldaláról egy kiszámítható és tervezhető jövőt biztosító és következetes lépésrendszer, a többletterhekkel kapcsolatos érvek eladhatók lesznek a tulajdonosok felé is. Ha a különadót meg tudnánk magyarázni például azzal, hogy ennek fejében csökken az államadósság, aminek a nyomán helyreállhatna a helyi ügyfélkör fizetőképessége. Hasonlóan hozzájárulhat a kiszámítható jövőképhez a küszöbönálló fontosabb ágazatspecifikus ügyek konzekvens és logikus rendezése, mint a frekvenciadíj szabályozása és a frekvenciatenderek, illetve az elektronikus média szabályozása.

A különadó mellett a távközlési kedélyeket az utóbbi hetekben a helyi iparűzési adó körüli újfajta szabályozás is borzolja. Az eddigi, telephelyek szerinti adózást felváltja a számlázási cím szerinti fizetés. A változások milyen kihívások elé állítják a piac szereplőit?
Egyelőre optimista lennék, a végszavazás ugyanis még nem történt meg. Alapvetően itt nem a járulékos költségek okozhatnak gondot, hanem a nagyon bonyolult adminisztrációs és eljárási terhek, amelyek messze nem az ígért „söralátét” kategóriába tartoznak. A mostani szabályozás szerint pár száz önkormányzattal és annak adóhatóságával állunk kapcsolatban. Ha át kell állni az ügyfelek lakóhelye szerinti adózásra, az több mint háromezer önkormányzatot mint a vállalatunk felett hatáskörrel rendelkező adóhatóságot jelentene a jövőben, és minden adófizetés alkalmával ugyanennyi külön adóeljárást, ugyanennyi adórevízió lehetőségét vonná maga után. A kollégáim kiszámolták: az új elvárás 22 ezer oldalnyi adóbevallást jelentene, ezeknek csak az aláírása nettó harminchat munkaórát venne igénybe. Vannak kompromisszumos javaslataink, például legyen elegendő az, hogy mi kiszámoljuk, kinek mennyi pénz járna, de az elosztás feladata háruljon az APEH-ra. Egy másik ötlet, hogy a lakosságszám alapján részesüljenek a települések a távközlési cégek által befizetett adóból. Az is segítene, ha kapnánk egy év haladékot, 2011. január 1-jéig ugyanis erre a jelentős változásra nem lehet felkészülni.

A távközlési piac szereplőit izgató másik kérdés: mi lesz a kiosztható mobilfrekvenciákkal, jönnek-e új szereplők a piacra?
Magyarán kell-e negyedik szolgáltató vagy sem. Mi azt gondoljuk, hogy nem, indokunk kettős. Egyfelől a kormány által közzétett Digitális Magyarország című vitairat azt célozza meg, hogy a vidéki területeken is legyen hozzáférhető a széles sávú internet, ezt a lefedettséget valószínűleg mobiltechnológiával lehet a legjobban megoldani. Másfelől az államháztartás számít a frekvenciadíjakból származó bevételekre. Mi úgy látjuk, hogy ha megfelelően lesz összerakva a tender, a piac eddigi három szereplőjétől nagyobb bevételre számíthat ennek révén az állam, mint egy újonnan piacra lépőtől. A Magyarországon már jelen lévő szolgáltatók ugyanis az eddigi beruházásaik nyomán már „futnak a pénzük után”. A három szereplő egy ekkora méretű és telítettségű piacon elegendő versenyt is támaszt. Ezenkívül nem elhanyagolható az sem, hogy technológiai szempontból a rendelkezésre álló frekvenciatartományt három szolgáltató minden bizonnyal hatékonyabban tudja felhasználni mobil széles sáv fejlesztésére, mint ha ugyanezt a tartományt szétaprózva többfelé osztanák.

A mobilszolgáltatók erőteljesen lobbiznak a jelenlegi frekvenciadíj-szabályozás módosításáért. Hogy látja, milyen eredménnyel?
Tény, hogy a hazai frekvenciadíjak öszszege a két-háromszorosa más európai államokban alkalmazott díjaknak, és a szerkezetük is problémás. Nem ösztönzik a további beruházásokat, mivel telepített bázisállomásonként növekszik a szolgáltatók terhe. Nem kis összegről beszélünk, ez a Magyar Telekom esetében 6-7 milliárd forint évente. Most azonban komoly előrelépést érzékelünk: az illetékes tárca a három szolgáltatóval egyeztetve dolgozta ki az új koncepciót a frekvenciadíj-szabályozásra. Kompromisszumos megoldás született, az új elképzelések már beruházásösztönzőbbek. Lényeges az is, hogy hosszabb távra szóljon az új szabályozás; ez nekünk segít a DT-vel folytatott kommunikációban is, egy távlatos díjstruktúrából kiindulva meg lehet majd csinálni a következő generációs nagy hálózatfejlesztéseket (LTE). Jó lenne, ha mielőbb megjelenne az ezzel kapcsolatos rendelet.

A kormány hónapok óta ígérte saját infokommunikációs stratégiáját is. Mi a véleménye az elkészült anyagról?
Részt vettünk a konzultációkon, és mint a hazai infokom piac legnagyobb szereplője, részletesen véleményeztük a vitairatot. Pozitív fejleménynek tartom, hogy létezik elkülönült stratégia egy olyan iparág számára, amely az éves GDP több mint 10 százalékát állítja elő, a növekedésben pedig 25 százalékkal képviselteti magát. Kedvező az is, hogy a koncepció hármas pillérre – állam, állampolgár, vállalkozás – épít. Fontos eredmény, hogy a dokumentum kimondja: az infokommunikációs szolgáltatások elterjedését a kereslet oldaláról kell megfogni, ugyanis például az internetes hozzáférés vonatkozásában Magyarországon nem a lefedettséggel van a gond, hanem hogy mire használható a világháló. A keresletgenerálást a koncepció szerint az állam önmagán kezdi az e-közigazgatás kiterjesztésével, de támogatni kívánja többek között az e-oktatást és a távmunkát is.

Térjünk át az ágazatról a cég belső jogi ügyeire. Van a számítógépén idő-, illetve költségszámláló, amely megmutatja, hogy a cégnél feltárt gyanús tanácsadói szerződések miatt indított vizsgálatok éppen hol tartanak és főleg mennyibe kerülnek?
Nincs ilyen alkalmazás a gépemen, de természetesen a vonatkozó idő- és költségadatokat ismerem. A 2006 óta zajló folyamatok közül a belső vizsgálat valamivel több mint egy éve lezárult, több mint húsz kétes szerződést tárt fel, összesen hozzávetőlegesen 30 millió euró értékben. Ezzel összefüggésben több országban is nyomozás indult. Ma öt országban – az Egyesült Államokban, Macedóniában, Montenegróban, Németországban és Magyarországon – folyik büntetőeljárás. A vizsgálatok összessége eddig több mint 20 milliárd forintba került. A hatóságok vizsgálatának hosszára semmilyen befolyásunk nem lehet, így nem tudom megmondani, meddig lesz ügy ez az ügy a Telekomnál. Számunkra ugyanakkor fontos szempont, hogy az ügyek eredményeként a Magyar Telekom belső „immunrendszere” jelentősen megerősödött.

A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1995-ben.

A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1995-ben. -->