Stabilitás: Hozza nyilvánosságra a Századvég a teljes tanulmányt

A közleményben a Stabilitás Pénztárszövetség szerint a Századvég Gazdaságkutató Zrt. is elismerte számításának hibáját. A kutatóintézet a korábbi 500 milliárd helyett legújabb közleményében már csak 420 milliárd forintos veszteségről beszél, amely szerinte az államtól a pénztári vagyon mai értékénél lényegesen nagyobb ráfordítást igényelt. Azonban ez a számítás sem pontos, mivel nem veszi figyelembe: 1998-2009 közötti időszakban több mint háromszor annyian léptek vissza az állami nyugdíjrendszerbe, mint 2009-ben.

A Stabilitás Pénztárszövetség köszönettel nyugtázta, hogy a Századvég is elismerte számításának hibáit. A szövetség egyben indítványozza, hogy a kutatóintézet hozza nyilvánosságra kutatásának metodikáját és az annak alapját képző adatsorokat, így közösen tudják feltárni, hol lehetnek még további hibák a számításban. Addig is újabb adalékként javasolják, hogy az ismeretlen szerző vizsgálja meg a PSZÁF 1998 és 2009 közötti idősorait is, mivel ebben az időszakban közel háromszor annyian léptek vissza az állami rendszerbe, mint 2009-ben (erre hívta fel a figyelmet a Stabilitás előző közleménye - A szerk.). Ez újabb jelentős torzulásokat eredményez a Századvég számításaiban, de ezt a számítás alapját képező tényleges adatsorok nélkül a Stabilitás sajnálatos módon nem tudja megbecsülni. 

A Századvég állítása szerint kutatásuk „pusztán azt érzékelteti, hogy egy ilyen tag mennyivel járt volna jobban ha, az állam a feltőkésítést magánpénztárak helyett egy hasonlóan magas adminisztrációs költségű rendszerben, a múltbeli feltételeknek megfelelő kondíciójú forint állampapírokkal hajtja végre”. Ez a számítás csak abban az esetben lenne igaz, ha a pénztárak a működésük 12 éve alatt mindig egyforma cash flow-val rendelkeztek volna (minden évben ugyanannyi lett volna a tagdíj, azaz nem nőtt, vagy nem csökkent) és a hosszú lejáratú állampapír index (MAXC) minden nap egyformán emelkedett volna. Ebben az esetben lehetne azt mondani, hogy a piaci értéknek meg kellett volna duplázódnia.

De ez az ideális helyzet soha nem állt be: például a tagdíjakat 1998-ban 6 százalékon befagyasztották, és kisebb-nagyobb mértékben a magánpénztári rendszer indulásától folyamatos volt az állami rendszerbe visszalépők száma. Ennek tetőpontját 2009. év jelentette, amikor 62 ezer 52 év feletti ember tért vissza vagyonával együtt az állami rendszerbe. Ráadásul: a pénztáraknak nem csak az ismert kifizetési (garancia díj, tagnyilvántartás, felügyeleti díj) kötelezettségei, hanem likviditás-tartási kötelezettsége van, azaz nem minden pénzt fektethet be, a likviden tartott eszközökön pedig nyilvánvalóan más hozam érhető el.

A magán-nyugdíjpénztári rendszer alapvetően abból a célból lett létrehozva, hogy a pályakezdők 40 év (!) munkaviszony után az állami TB nyugdíjból kapott 75 százalékos nyugdíjuk feletti részt a magánpénztári rendszerből  kapják. Magyarán ennyi ideje van egy pénztárnak a befizetésekből felhalmozódó egyéni vagyon befektetésével hozamokat elérni. Ha viszont a felhalmozási időszak negyedénél csinálunk kasszát – ahogyan ezt a kormányhoz közeli szakértők tették – óhatatlanul rosszabb eredmény jön ki.

Az összkép azonban a pénztárakra nézve 12 év elteltével is kedvező, hiszen nagy többségében pozitív reálhozamot (ez az a bizonyos 0,73%, amire pro és kontra előszeretettel hivatkoznak a szereplők - A szerk.) értek el 1998 és 2010 között, sőt, több portfólió reálhozama a 3 százalékot is meghaladta.

A Stabilitás Pénztárszövetség mindezek alapján fenntartja korábbi álláspontját, amely szerint a számítási és metodikai hibák alapvetően vonják kétségbe a Századvég, illetve a Magyar Nemzet hasonló cikkeinek hitelességét és szakmai megalapozottságát.

A maradok.com blogján látható a kasszák 12 éves teljesítménye. Íme: