Globális kockázat és nyereség a 2011-es évben

A tavalyi folyamatok alapján a fejlett gazdaságokban vérszegény, a globális átlagtól elmaradó U alakú kilábalás figyelhető meg, miután a cégek és háztartások megkezdték a pénzügyi egyensúlyok helyreállítását. Ennél dinamikusabb, V alakú a talpra állás a feltörekvő gazdaságokban, ez az erősebb makrogazdasági, pénzügyi és gazdaságpolitikai alapoknak köszönhető. Mindezekből kiindulva globális szinten 4 százalékos növekedés várható az idén, ezen belül a fejlett nemzetgazdaságok 2, a feltörekvők pedig 6 százalékos bővülésre számíthatnak.

A negatív kockázatok sorában az egyik legfontosabb annak a veszélye, hogy a súlyos fiskális gondok az euróövezet újabb tagállamaira, így Portugáliára, Spanyolországra és Belgiumra is átterjednek – ami valószínűnek tűnik. Spanyolország jelenleg túl nagynak látszik ahhoz, hogy bukni lehetne hagyni, de ahhoz is túl méretes, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel megmentsék a fizetésképtelenségtől.

Az Egyesült Államok egy másik tényező, amely veszélyezteti a globális talpra állást. Az USA az idén újabb mélypontra számíthat az ingatlanpiacon, magas szintű munkanélküliségre és gyenge állásteremtésre, folytatódó hitelválságra, tátongó költségvetési lyukakra önkormányzati és központi költségvetési szinten egyaránt, mindehhez pedig hozzájárulnak a szövetségi szintű fiskális konszolidáció hiánya miatt megugrott hitelköltségek. Ráadásul a hitelezési kedv várhatóan az Atlanti-óceán mindkét partján csökken, miután a pénzintézetek továbbra is kockázatkerülők.

Kínában, illetve más feltörekvő gazdaságokban a fiskális és monetáris restrikció késlekedése az infláció meglódulásához vezethet, ez a későbbiekben még drasztikusabb beavatkozást tehet szükségessé. Ez különösen Kínával kapcsolatban hordozza magában a kemény földet érésnek a kockázatát. Fennáll annak a veszélye is, hogy a feltörekvő gazdaságokba beáramló tőkét nem megfelelően használják fel, és az csak a hitelállomány, illetve az ingatlanpiaci buborékok felduzzasztását segíti elő. Ráadásul az olaj-, energia- és élelmiszerárak növekedése a kereskedelem visszaeséséhez, illetve a rendelkezésre álló jövedelem csökkenéséhez vezethet a nettó importőr országokban.

A fentieken kívül a devizaárfolyamok körüli feszültségek is fennmaradnak. A nagy folyó fizetésimérleg-hiányt felhalmozott országoknak fizetőeszközük reális és nominális értelemben vett leértékelődésére lesz szükségük, hogy az export segítségével fenntartsák a növekedésüket, miközben a nagy nettó exportőrök – különös tekintettel a feltörekvőkre – arra használják a piaci intervencióikat, hogy elkerüljék fizetőeszközük nominális felértékelődését, illetve semlegesítsék a reálfelértékelődést okozó hatásokat. Ez arra kényszeríti a deficites országokat, hogy a reálárfolyam kiigazítását defláción kereszül valósítsák meg, ez a magán- és állami adósságteher növekedését idézi elő és fizetésképtelenséghez vezethet.

Az USA-ban a magántartozások felszámolásának lassulása abba a hitbe ringathatja a döntéshozókat, hogy a viszonylag nagy költségvetési és folyó fizetésimérleg-hiányokat is a végtelenségig fent lehet tartani. Mindez pedig pénzügyi feszültséghez vezethet középtávon, illetve a protekcionizmus irányába ható társadalmi nyomást idézhet elő rövid távon.

Végezetül, a fiskális konszolidációval szembeni politikai ellenérzés miatt fennáll a veszélye – különösen az Egyesült Államokban –, hogy a kisebb ellenállás alapján a költségvetési deficitet pénzteremtéssel finanszírozzák. Ez végeredményben – miután enyhült a pangás az áru- és munkapiacon – felfelé mozdíthatja az inflációs várakozásokat és a hozamgörbéket.

Mindezzel együtt számos pozitív kockázat is létezik. Az USA vállalati szektora nagyon erős és nyereséges, köszönhetően a korábbi munkaerő-leépítésnek. Így tér nyílik a beruházások, illetve a munkaerő-felvétel számára, ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a vártnál nagyobb legyen a növekedés 2011-ben. Az euróövezet a korábbinál szorosabb gazdasági és politikai integrációt érhet el Németország vezetésével (különös tekintettel a költségvetési politika összehangolására), így enyhítve a periféria országait sújtó nehézségeket.

Eközben tovább gyorsulhat a növekedés üteme Németországban és az Európai Unió „magországaiban” a feltörekvő piacokon tapasztalható kereslet erősödésének köszönhetően. A negatív tényezők hatásának enyhülése és a váratlan jó hírek a kockázatos pénzügyi eszközök iránti kereslet élénküléséhez vezethetnek a fejlett és feltörekvő gazdaságokban, ami a vagyonhatáson keresztül elősegítheti a gazdaság talpra állását és csökkentheti a hitelköltségeket.

Négyévnyi recesszió vagy legalábbis átlag alatti élénkülés után megkezdődött, bár még nem fejeződött be a pénzügyi egyensúly helyreállása. A kisebb megtakarítási és nagyobb költekezési kedv a bővülés erősödését eredményezheti a fejlett gazdaságokban. A pénzügyi válság által okozott károk még mindig érzékelhetők, de a gyorsabb bővülés számos sebet begyógyíthat, főként az eladósodás által okozottakat.

A világgazdasági növekedést esetlegesen veszélyeztető vagy elősegítő tényezők egyelőre egyensúlyban vannak. Abban az esetben azonban, ha józan gazdaságpolitikával a fejlett és fejlődő országoknak sikerül semlegesíteni a leginkább az idei első fél évre jellemző negatív kockázati tényezőket, egy ellenállóbb növekedési szakasz kezdődhet 2011 második felében, amely akár 2012-ben is kitarthat.

A szerző a New York-i Egyetem Stern School of Business professzora

Copyright: Project Syndicate, 2011
@ www.project-syndicate.org