- Sikerült végre a helyére tenni Magyarországon a kutatás-fejlesztést és innovációt a kormány politikájában?
- Ezen dolgozunk. A terület eddigi gazdája, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) egyszerre foglalkozott a szakpolitika kidolgozásával és üzemeltetett egyfajta pályázatkészítési és pályáztatási gyárat. Tevékenységében keveredtek a stratégiai-tervezési, pénzfelhasználási és ellenőrzési feladatok, ennek a legrosszabb következménye az, hogy nem hatékony, nem követhető és nem számon kérhető módon zajlott a rendelkezésre álló források felhasználása. Amikor átvettük a kormányzást, káosz uralkodott ezen a területen. Hamar felismertük viszont, hogy sokat lehet spórolni azzal, ha az adófizetőktől kapott pénz felhasználását megfelelő célokhoz és kritériumokhoz kötjük. Most ezt tesszük, ezzel jelentős hatékonysági megtakarítás érhető el, és az így megspórolt pénz ténylegesen kutatás-fejlesztésre és innovációra fordítható.
- Mégis hogyan képzelik el ezt a hatékonysági megtakarítást?
- Könnyebben érthető a dolog, ha a háziasszonyok bevásárlási listájára utalok. Aki ezzel megy a boltba, az pontosan tudja, hogy mit akar. Aki cédula nélkül indul útnak, az levesz a polcokról ezt is, azt is, többnyire egyáltalán nem hatékonyan vásárol, és biztosan jóval többet költ.
- Számításaik szerint mennyi lehet ez a megtakarítás?
- Az intézményi átszervezés eredményeként legalább négy-öt milliárd forint azonnali megtakarítással számolunk.
- Milyen munkamegosztás szerint működik az új intézményrendszer?
- Világos feladat- és felelősségi struktúrát alakítottunk ki. Létrehoztuk a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanácsot. Ebben a fő irányokat kijelölő belső döntéshozó szervezetben négy – az igazságügyi, a nemzeti fejlesztési, a nemzetgazdasági, a nemzeti erőforrás – tárca illetékes minisztere és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kapott helyet, valamint képviselteti magát a szakmai érdekvédelem, az egyetemi és az üzleti szféra is. Január 1-jétől az NKTH elnevezése Nemzeti Innovációs Hivatalra változott. Ezt a legsikeresebb európai példákat követve innovációs ügynökségként kívánjuk működtetni. A hivatal a kormány kutatás-fejlesztésért és technológiai innovációért felelős szerveként a hazai k+f eredmények hasznosítását, piacra jutását szolgáló kezdeményezésekhez és kormányzati törekvésekhez nyújt szakmai támogatást. Nyomon követi azokat a folyamatokat, amelyek ezen a téren az országon belül és a határainkon túl zajlanak. Feladata a kutatás-fejlesztés és az innováció összekapcsolása, az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés elősegítése és megszervezése, s ami ugyancsak fontos, a szakmai értékelés és az ellenőrzés. Emellett folyik a Kutatási és Innovációs Alap átadása a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, miután a konkrét pályázatok kiírása és kezelése ezentúl ehhez a tárcához tartozik. Az Új Széchenyi-terv egészében is hasonló a munkamegosztás. A gazdasági tárca feladata a stratégiaalkotás, az irányvonalak kijelölése, a tervezés, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumé a pályáztatás.
- Nem fáj a szíve, hogy miután annyit dolgoztak rajta, végül az Új Széchenyi-tervre s azon belül a kutatás-fejlesztésre és innovációra szánt forrás felett egy másik tárca rendelkezik?
- Ha megnézzük az egész kormányzati struktúrát, akkor világos, hogy az államtitkárságoknak a megfelelő szakpolitikák kialakítása, kezelése és véghezvitele a feladata. És egy másik minisztérium – a fejlesztési tárca – végzi a konkrét pályáztatást.
- Vagyis elégedett ezzel a struktúrával?
- Ebben a struktúrában az európai uniós és az állami források hatékony felhasználása valósítható meg. Az, hogy eddig egy szervezeten, az NKTH-n belül zajlott minden – a stratégiaalkotás, a konkrét pályáztatás és az ellenőrzés –, nem volt szerencsés megoldás, mert visszaélésekre adott lehetőséget. A Nemzeti Innovációs Hivatal a gazdasági tárcához tartozik. A kutatás-fejlesztésért és innovációért felelős intézmény végre azzal tud foglalkozni, ami a feladata: az innovatív vállalkozások, kutatóhelyek segítésével, menedzselésével. Meggyőződésem, hogy az új struktúrában tisztább, átláthatóbb munkát tudunk végezni, és ez a rendszer kiküszöböli a korrupciót is. Célunk az, hogy a k+f eredményekből mielőbb innovatív, piac- és versenyképes termék, eljárás legyen.
- Mennyi forrás áll rendelkezésre mindehhez?
- Végig kellett gondolni a finanszírozási rendszert. Az egyik forrás az innová-ciós járulék, ezt zömében nagyvállalatok fizetik be. Az innovációs alap másik eleme az ezzel egyenértékű állami hozzájárulás. Még az idén tervezzük az innovációs járulék szabályozási rendszerének átalakítását, mert az bizonyos visszaélésekre ad lehetőséget, és fölösleges adminisztratív eljárásokkal terheli meg a vállalkozásokat. Ezzel kapcsolatban arra számítok, hogy júliusra elkészülünk a k+f tevékenység világos meghatározásával, ebben pontosan rögzíteni kívánjuk, hogy a vállalkozások mit írhatnak le adókedvezményként az ilyen tevékenységek során.
- Visszakapja-e a szakma azt a 16 milliárd forintot, amelyet az Innovációs Alapból tavaly elvont az új kormány?
- Nem elvonta, hanem zárolta. Tavaly nyáron az első akcióterv keretében az örökölt, kritikus költségvetési helyzet miatt kényszerült erre a lépésre a kormány. Ez a zárolás továbbra is fennmarad.
- Mi lesz az uniós forrásokkal?
- A finanszírozás fontos eleme az Európai Uniótól érkező támogatás. Az Új Széchenyi-terv most megjelenő pályázataira az idén 72,67 milliárd forint áll rendelkezésre a tudomány-innováció kitörési pontra, 2013 végéig pedig öszszesen mintegy 200 milliárddal számolunk. Az új pályázati kiírások hamarosan megjelennek.
- Az új kutatás-fejlesztési és innovációs nemzeti stratégia hogyan kapcsolódik az Európai Unió hasonló célkitűzéseihez?
- Ma kezdődik a társadalmi egyeztetés az uniós Európa 2020 Stratégia Nemzeti Intézkedési Tervéről, ezen belül a program nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs intézkedéseiről is, nagyon várjuk az ezzel kapcsolatos véleményeket és javaslatokat. A kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított teljes öszszeg jelen pillanatban a bruttó hazai termék (GDP) egy százalékát alulról súrolja, miközben az uniós átlag 1,9 százalék, de Finnországban már most is 4 százalékos a mutató. A kormány azt tervezi, hogy ezt az arányt 2020-ra 1,8 százalékra emeli, ami még mindig az EU-átlag alatt lesz. Az Európai Bizottság és a magyar kormány budapesti találkozója alkalmából az unió illetékes biztosa, Máire Geoghegan-Quinn rá is kérdezett, hogy az előirányzott 1,8 százalék miért ne lehetne 2,2 százalék. Kérdésére azt válaszoltam, hogy ez attól is függ, milyen új eszközök állnak rendelkezésre az EU-ban. Az új eszközök közé tartozhat az innováció ösztönzése a közbeszerzés keresleti oldaláról. Ez a modell már nagyon jól működik Nagy-Britanniában és Hollandiában, s jó esélye van arra, hogy az egész EU-ra kiterjesszék. A lényege az, hogy amikor a közszféra valamilyen fejlesztésre közbeszerzést hirdet meg, akkor ebből egy meghatározott összeget pályázat formájában az innovatív kis- és középvállalkozások k+f projektjeire ajánl fel. Vagyis vannak olyan eszközök, amelyekkel lehet további forrásokat szerezni. Ezekkel élnie kell a kutatás-fejlesztési és innovációs szférának. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ebben a versenyben a kiválóság dönt. A legnagyobb probléma Magyarországon ezen a területen nem az állam oldaláról jelentkezik. Miközben Európa legtöbb országában a vállalkozói szféra biztosítja a szükséges források kétharmadát, nálunk ez fordítva van: a nagyobb részt az állam vállalja magára. Az innovációs járulék rendszere nálunk működik, de vannak a világban ennél jobb megoldások is. Inkább adóoldalról sikeres a kutatás-fejlesztés és innováció támogatása, mintsem a pályáztatás révén. Ezen is érdemes elgondolkozni.
Cséfalvay Zoltán -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.