Kriminalizáció a kartelljogban – Ki felel a végén?

E represszív szemlélet fokozatosan a világ minden táján megjelent, és a bírságolás filozófiája alapvetően megváltozott. A korábbi alacsonyabb, reparatív jellegű bírságok helyett egyre inkább a kiemelkedő mértékű, megtorló jellegű büntetések a jellemzők (a Car Glass-ügyben az Európai Bizottság Versenyügyi Főigazgatósága, az EC DG Comp közel 1,4 milliárd euró bírságot szabott ki, míg a hazai rekordot jelentő vasútépítő-kartell miatt a GVH közel 7,2 milliárd forintra bírságolt). A szigorítás ellenére mégis egyre több súlyos kartell kerül napvilágra.

A nemzeti versenyhatóságok egy része nyíltan fellépett a „fehérgalléros” bűncselekménynek tekintett kartellek ellen, és a gazdasági bűnözés elleni küzdelem büntetőjogi eszközeivel is üldözni kezdte azokat. A modern hardcore kartellek a büntetőjog nyelvére lefordítva meghatározhatatlan számú sértett sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények. Olyan szándékos és általában jelentős vagyoni hátrányt okozó jogellenes magatartásokról van szó, melyeket a jól felkészült elkövetők a titkosság megőrzésére tett elővigyázatossági lépések, óvintézkedések betartása mellett valósítanak meg, és amelyek adott esetben akár a bűnszervezeti működésre jellemző jegyeket (kódnevek, titkosított dokumentumok, titkos összejövetelek) is magukon viselik.

A büntetőjogi fellépés alapját vélhetően az a felismerés jelenti, hogy a kartellezésnél mindig vannak olyan természetes személyek, akik közvetlenül felelősek a vállalkozás versenykorlátozó magatartásáért, és a korporatív jellegű (vállalkozásra kiszabható) bírságoknak nincs elegendő elrettentő ereje, hiszen az elkövetők gyakran megelőző kockázatelemzéseket végeznek és „beárazzák” a várható bírságot.
Ezért a szigorodó korporatív felelősség mellett egyre inkább megjelennek az individuális (személyes) felelősségre vonás eszközei is: mára több mint 25 országban közvetlenül a vállalkozás vezetőit és munkavállalóit fenyegetik büntetőjogi szankciókkal (szabadságelvonás, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, vagyonelkobzás) és/vagy ezekhez hasonló jogkövetkezményekkel (párhuzamos vagy „áthárított” bírság).
A kriminalizálódó európai gyakorlat első állomása a 2008-ban feltárt Marine Hoses-kartell volt. A mintegy húsz évig tartó globális kartellben a világ legnagyobb gumigyártói (például Dunlop, Bridgestone, Yokohama) kvázi bűnszervezetként együttműködve (titkos összejövetelek világszerte, kódhasználat, fedőnevek, főmunkaidőben tevékenykedő kartellkoordinátor) zárták ki a versenyt a tengeri tömlők világpiacán.

A kartellt végül az EC DG Comp, a US Department of Justice, a brit Office of Fair Trading (OFT) és további nemzeti hatóságok párhuzamos vizsgálatai során sikerült feltárni, több hónapos előkészítés és az FBI bevonása után. Az elkövetőket egy kartell-összejövetel helyszínén tartóztatták le, és a különböző joghatóságok alatt folyó büntetőeljárásokban súlyos büntetésekre ítélték őket (USA: vádalkuval hat és harminc hónap közötti időtartamú börtönbüntetések, súlyos pénzbüntetések; Nagy-Britannia: a kiadatások lezajlása után az előbbieknél hosszabb tartamú szabadságvesztések, melyeket végül mérsékeltek). Emellett természetesen az érintett vállalkozások is jelentős kartellbírságokat kaptak.

A következő „kriminalizációs mérföldkő” a jelenleg is folyamatban lévő Safeway-ügy lehet, amely egy 2005-ös kartelleljáráshoz kapcsolódik. A kartelleljárásban az OFT-vel alkut kötő Safeway 16,5 millió font pénzbírság megfizetését vállalta. Időközben a Morrisons felvásárolta a Safewayt, és kártérítési pert indított a vállalkozás kartellezésben részt vevő korábbi vezető tisztségviselői és munkavállalói ellen. A Morrisons 10 millió font kártérítés megfizetését követelte arra hivatkozva, hogy az említett személyek társasági jogi és munkajogi kötelezettségük megszegésével kárt okoztak a társaságnak. Az alperesek kifogást terjesztettek a bíróság elé arra hivatkozva, hogy a vállalkozás jogsértést követett el, amiből nem kovácsolhat előnyt a maga számára. A bíróság elutasította a kifogást, mondván, a természetes személyek érdeke/magatartása nem azonosítható a vállalkozáséval. Ezzel a döntéssel a jogalkalmazás utat nyitott egy olyan pernek, amely a kartelljogi felelősség szempontjából fordulópontot jelenthet: ha a Morrisons nyer, a vállalkozásokra kiszabott kartellbírság a jövőben átháríthatóvá válhat a vezetőkre és az alkalmazottakra!
A büntetőjogi szankciók elterjedésével és az individuális felelősség körének a kiszélesedésével tehát egy olyan kriminalizációs folyamat indult el, amely a kartelljogot a büntetőjogi szabályozáshoz közelíti. Felmerül ugyanakkor az a kérdés, hogy a büntetőeljárásban érvényesülő alapvető emberi jogi jogelveket és alkotmányos garanciákat az erősödő jogosítványokkal rendelkező hatóságok kartelleljárásai során hogyan lehet érvényre juttatni.

Napjaink kartelleljárásaiban a védekezés jogszerűen felhasználható eszközeinek ismerete és helyes alkalmazása a védekezés sikere szempontjából elengedhetetlen. A versenyhatóságok vizsgálati jogosítványai világszerte egyre szélesebbek, és ezzel párhuzamosan az úgynevezett dawn raidek (előzetes értesítés nélküli helyszíni kutatások) során a hatósági fellépések egyre szigorúbbak: az USA-ban és Kanadában kezdenek állandósulni a rendőrséggel való együttműködések, Hollandiában egyre gyakoribbak a magánlakásra is kiterjedő kutatások, míg a nemrég bevezetett brazil gyakorlat lehetőséget ad arra, hogy a dawn raidek során őrizetbe vegyék és akár tíz napra elzárják a kartellező személyeket.

A szerzők a Réti, Antall és Madl Landwell Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértői