Logikus, hiszen a lisszaboni szerződés által még erősebbé tett Európai Parlament (EP) még a tagországoknál is hatékonyabban képes lassítani, sőt leállítani az uniós jogszabályalkotást. Logikus annak fényében is, hogy december közepén, a 2011-es EU-költségvetés elfogadásának blokkolásakor az EP már kimutatta a foga fehérét.
Az Orbán Viktorra tegnapi strasbourgi programismertetését követően zúdított össztűz nyilvánvalóan nem okozott meglepetést senkinek, elmondása szerint maga az érintett is roszszabbra számított. Ki is fejtette: nincs „rossz” probléma, hiszen magát az elnökségi programot nem kritizálta senki.
A bemutatkozás után mégsem kell nagy bátorság azt kijelenteni: a magyar fél által emlegetett barátság egyelőre egyoldalú. Jerzy Buzek, az EP lengyel elnöke próbálta ugyan tompítani a vita élét azzal, hogy egy a tegnapihoz hasonló forró disputa adja demokráciánk lényegét, tény azonban: a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályok, a magyar demokratikusságot megkérdőjelező bírálatok olyan szinten szorították háttérbe a jórészt gazdasági programot, hogy az nem sok jót vetít előre a következő majdnem hat hónapra.
Ez nem jó hír, hiszen az EU-elnökség egyáltalán nem Magyarországról vagy a magyar kormányról szól. Az euróövezet stabilitásával kapcsolatos döntések nem azért fontosak, mert azok európai szinten is elismerést hozhatnak Budapest számára. A horvátok csatlakozási tárgyalásának lezárása vagy a románok és a bolgárok schengeni csatlakozása sem elsősorban számunkra lesz pozitív fejlemény, nem kellene megnehezíteni az amúgy is konfliktusokkal teli területet. És éppen ezért nem lenne szerencsés, ha a Fidesz-kormány egyéb döntéseivel kapcsolatos ellenérzések miatt buknának el, akár az Európai Parlamentben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.