"Nem törlünk el egy devizát, mert kiraboltak egy bankot!"

A kibocsátáskereskedelmi rendszer pillanatok alatt címlapokra került. Világszerte szalagcímek foglalkoztak az Európai Bizottság múlt szerdai döntésével, amely a tagállamok regisztereiben leállította bizonyos ügylettípusok végrehajtását. A döntésre azt követően került sor, hogy egyes tagállamokban az elmúlt hetekben ismétlődő internetes támadások történtek, melyek során kibocsátási egységeket loptak. A bizottság határozata csupán az azonnali (spot-) piaci tranzakciókat fagyasztotta be, a szén-dioxid-piac határidős részét (az ügyletek több mint 80 százaléka) a döntés nem befolyásolja.

A pillanat hevében egyesek talán olyan véleményekre hajlanak, hogy a probléma maga a kibocsátáskereskedelmi rendszer, ezért egyszerűen meg kellene azt szüntetni. Az ilyen hirtelen reakciók azonban hibásak. Nem törlünk el egy valutát csak azért, mert kiraboltak egy bankot, és az internetes bankolás sem szűnik meg, ha egy hacker ellopja valamelyik ügyfél jelszavát.

Nyilvánvaló, hogy Európának sürgősen mindent meg kellett tennie, hogy véget vessen a rendszerben történő lopásoknak és más visszaéléseknek. Múlt pénteken örömmel tapasztaltam az éghajlat-változási bizottság tagállami szakértőinek elkötelezettségét: egyhangúlag támogatták a bizottság elővigyázatos megközelítését, és a következő hetekben kemény munkával gondoskodnak arról, hogy minden nemzeti regiszterben megfelelő informatikai biztonsági intézkedésekre kerüljön sor. A nemzeti regiszterek csak akkor csatlakoztathatók újra az uniós rendszerhez, ha az ehhez szükséges feltételek teljesültek. Ez egyes országokban várhatóan gyorsan megtörténik, másoknál hosszabb időt is igénybe vehet. Azonban a jövőben is folyamatos éberségre lesz szükség.

Ahogy a december 21-én közzétett közleményben is elmagyaráztuk, az azonnali piac a leggyöngébb láncszem, ahol a visszaélések egyes formáinak megelőzésében és visszakövetésében sokat segítene egy átláthatóbb és szigorúbb felügyeleti rendszer. A pénzügyi piacokra vonatkozó jogszabályok közelgő felülvizsgálatának keretében a bizottság már vizsgálja a felügyelet erősítésének pontos lehetőségeit.

Természetesen sokkal jobban örültem volna, ha mindez a médiafigyelem inkább más, pozitívabb fejleményekre irányul – mert jó híreink is vannak. Alig egy héttel ezelőtt a tagállamok képviselőiből álló szakmai bizottság megszavazta azt a javaslatot, amelyet ősszel terjesztettem elő az uniós emissziót ellensúlyozó, nemzetközi projektekből származó kibocsátáskereskedelmi egységek felhasználási szabályainak reformjáról.

A határozat segíti majd a környezeti integritás biztosítását és az ilyen szén-dioxid-kreditek kiegyensúlyozottabb földrajzi eloszlását. Ezenfelül a szegényebb országok számára további lehetőségeket teremt arra, hogy a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos projektek az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből finanszírozáshoz jussanak.
A médiafelhajtás közepette úgy tűnik, egy másik üzenet is célba jut.

Ahogy a Financial Times írja: „Az uniós kibocsátáskereskedelem fejlődését bizarr módon éppen az internetes támadások teszik hitelessé.” A lopások és a támadások talán épp egy nagyon is örvendetes tény kevésbé örvendetes megnyilvánulásai: a kibocsátáskereskedelmi rendszernek gazdasági súlya van. A rendszer évente mintegy 90 milliárd euró értékben generál kereskedelmet: ezt veszik célba a csalók. Számunkra, akik naponta dolgozunk vele, már réges-régen egyértelmű a rendszer jelentősége, az energetikai és iparvállalatok igazgatósági ülésein megszülető döntéseket uniószerte – sőt azon túl is – befolyásolja. A rendszer alig hét éve jött létre, ám a környezetszennyezést máris megdrágította. Vitatkozhatunk ugyan arról, hogy ez az ár megfelelő-e, a rendszer azonban megkerülhetetlen: az uniós kibocsátáskereskedelem néhány év alatt is komoly fejlődésen ment át.

A szerző az Európai Bizottság éghajlat-politikáért felelős tagja