Amikor muszáj spórolni

Mégis könnyű elfelejteni, hogy a fővárosi cégeket valakinek irányítani kell. Egy jó szakember pénzbe kerül, általában nem is kevésbe. És ha valaki megfelelő ember arra, hogy egy kétmillió budapestit napi rendszerességgel kiszolgáló céget vezessen, akkor előbb vagy utóbb megkeresi a versenyszféra is. Azok a fizetések, amelyeket a városvezetés meghatározott, még soknak tűnhetnek, de jóval a piaci bérek alatt vannak. Az pedig legfeljebb az álmok világa, amelyben egy szakember a lehetséges piaci fizetése feléért dolgozna egy önkormányzati cégnek, csak mert szereti a várost.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne volna szükséges ésszerű keretek közt spórolni a közpénzből kifizetett béreken. Különösen nem azt, hogy néhány extrém helyzetben – és Budapest rendkívüli anyagi problémái miatt a mostanit akár ilyennek is tekinthetjük – ne vehetné rá akár egy cég tulajdonosa a dolgozóit szerződésmódosításra. Értékelendő, hogy Tarlós István hozzá mer nyúlni olyan kiadásokhoz, amelyekhez korábban nem mertek.

Mégis félő, hogy a bércsökkentésnek nagyobb a füstje, mint a lángja. Nem a takarékossággal lehet probléma, hanem a nagyságrenddel. Komoly strukturális reformokra van szükség, változtatni kell a korábbi túlköltekezésen, ebben pedig néhány drasztikus fizetéscsökkentés sajnos elenyésző. A főváros vezetése szerint Budapest költségvetési hiánya 161 milliárd forint. A bérek csökkentése fontos lépés – és ha megteszik, utána már csak 160 milliárd és 330 millió megspórolható forintot kell valahol találni.

Sztojcsev Iván-->