Csik-csuki - "Bárki bármit tehet, minden lépésnél nyerek"

Néhány hónapja jelent meg cikkem e lap hasábjain Kényszerbefektető bankok címmel, amelyben a bankok által cégekhez kihelyezett, majd kétes követeléssé vált hitelportfóliók merőben újszerű kezelésének lehetőségére igyekeztem felhívni a figyelmet (VG, 2010. október 28.). Kedvező tapasztalatokkal a hátam mögött arra a következtetésre jutottam, hogy az eljárás nemcsak a bankoknak, hanem a többi kényszerhitelezőnek is hasznára válhat.

Az alapötlet abból indult ki, hogy sok bank a veszni látszó hitel biztosítékaként tulajdonrészt szerez az adós cégben. Továbbgondolva, ez akkor válik értékké, azaz akkor hozhat megoldást, ha a kényszerből finanszírozott cégben a bank ezzel a tulajdonnal valóban tud is kezdeni valamit. Reorganizációs gyakorlattal rendelkező szakember vagy szakcég segítségével egy átmeneti sikeres működtetés után a bank kockázati tőkésként kiszállva extraprofitot realizálhat. Ez volt az előzmény cikk konklúziója.

„Ha harc, hát legyen harc” – tartja a mondás. Sokszor így gondolkodnak a jogos követelésüket féltő „kényszerbefektető” beszállítók is. Kezdetben félnek a biztosnak hitt beszállítói piac elvesztésétől, emiatt nem cselekedvén lépéshátrányba kerülnek. Utána már futva a pénzük után, a harc, a virtus dominál, és nem a józan ész.

A kényszerhitelezővé vált beszállítók javarészt két alternatíva között választhatnak. Vagy megindítják az adós ellen a felszámolási eljárást, ami legfeljebb bosszúként okoz valamicske kielégülést, hiszen pénzt valószínűleg nem látnak belőle, sőt végérvényesen elveszítenek egy vevőt, vagy ügyvédeikkel szigorú hangvételű leveleket íratnak, és várják sorsuk jobbra fordulását. Ezek mellett harmadik lehetőségként érdemes megfontolni ezen cégeknek a résztulajdonossá válás alternatíváját, mely számukra jelentősebb előnyökkel jár, mint a bank esetében. Ehhez természetesen a szereplők jóváhagyása szükséges, de ez az érdekek egyeztetésével és józan belátással nem lehetetlen. A rendszer azonban kizárólag akkor működik, ha a résztvevők egységes álláspontot képviselnek, azaz megértik, hogy az adós cég talpra állításával tudnak csak valódi előnyökhöz jutni, nem partizánakcióval.

Meg kell értenie banknak, beszállítónak stb. is, hogy a felszámolás senkinek sem jó, az csak közös összefogással kerülhető el. A bajba került cég résztulajdonosaiként, együttműködve egy mindegyikük által elfogadott és megbízhatónak tartott reorganizációs szakcéggel komoly esélyük van, hogy kétségbeesett kényszerhitelezőkből egy erős cég résztulajdonosaivá váljanak. Egy beszállító esetében ez stratégiai szempontból igen jó pozíció, tehát a bankkal ellentétben nem egy későbbi exitben, hanem a résztulajdonosi pozíció megtartásában kell gondolkodnia.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ilyen befektetéseket kényszer nélkül is érdemes megtenni, ha jó lehetőség adódik rá, hiszen sokszorosan megtérül. Gondoljunk csak bele, mekkora lehetőségeket rejt, ha egy vállalat résztulajdonos például a beszállítóinak és a vevőinek cégeiben is. Több szinten elért haszon, biztonság a beszerzési és eladási oldalon, a szinergiák optimális kihasználása és nem utolsósorban aranyat érő információk a piacról, a konkurenciáról. Természetesen a terjeszkedést ki lehet bővíteni horizontálisan, az igénybe vett szolgáltatások irányába is. Hasznos lehet például résztulajdonosnak lenni az általunk rendszeresen igénybe vett szállítmányozási vagy faktorcégben? Nem nehéz kérdés. Ezt a felállást hívom csiki-csuki cégcsoportnak, a malomjáték mintájára. Bárki bármit tehet, én minden lépésnél nyerek.

A szerző az Üzleti Bróker Zrt. vezérigazgatója