Erős középosztály kellene Magyarországon!

Az Új Széchenyi-terv (ÚSZT) gazdaságélénkítő programjai és pályázatai óriási lehetőséget jelentenek a magyarországi vállalkozások számára. Bár jelenleg, amikor a magyar vállalkozásokról beszélünk, döntően a kis- és középvállalkozásokra gondolunk (kkv), ennél fontosabb hangsúlyozni, hogy a pályázati pénzek odaítélésével egy erős középréteg kialakítása szolgálná az ország érdekeit. Ez persze nagyrészt kkv-kból áll, mégis úgy gondolom, ebből a kategóriarendszerből ki kell tudni lépni, és nem csak méret, árbevétel vagy egyéb működési eredmény alapján kell kategorizálni a cégeket. „Minden szentnek maga felé hajlik a keze” – tartja a mondás, a családi vállalkozások érvelése ugyanakkor nem „ördögtől való” gondolat – ahogy egy másik szól.

Hogy mennyien vagyunk? A Magyarországon működő cégek legalább harmadát adjuk, a hazai GDP több mint harminc százalékát termeljük meg, az öszszes foglalkoztatott mintegy harmadának adunk munkát. Az ilyen nagy múltú, megfelelő referenciájú, biztos lábakon álló családi vállalkozások tulajdonosi összetételük, működési elveik és politikájuk alapján minden esetben hosszú távra terveznek, profitjukat Magyarországon tartják, és mintegy nyolcvan százalékát visszaforgatják a vállalkozásukba. Így volt ez a válságban, és így van békeidőben is. Nem véletlen, hogy ezek a cégek az elmúlt években nem kényszerültek csoportos létszámleépítésre, nem vonultak ki a piacról. Ezek alapján indokolt lenne, hogy az új Széchenyi-terv pályázati lehetőségeinél azt a mintegy 600-800 vállalkozást részesítsék előnyben, amely az elmúlt években már bizonyított, eredményesen gazdálkodik. Családi vállalkozások esetében javasoljuk a cégek összevont – konszolidált – gazdálkodási értékelését is. Így elősegíthetjük, hogy létrejöhessen egy erősebb vállalkozói középosztály, amelyet lényegében jelenleg is a családi vállalkozások alkotnak. A fejlett piacgazdaságot építő országokban szinte mindenütt előnyben – adókedvezményben – részesítik a hoszszú távú befektetéseket (például az öt évnél hosszabb banki befektetés kamatadómentes.) A családi vállalkozások vitathatatlanul generációkon átívelő hosszú távú befektetések, így nem kívánunk mást, mint az egyenlő elbírálás elvének megvalósulását.

Konkrét javaslataink mind ezeken az érveken alapulnak. Az egyesületünk álláspontja szerint az elbírálás során pluszpont járhatna azért, ha adott cégnek minimum ötéves előélete van. Ezzel az úgynevezett „bukási arányt” lehetne a minimálisra szorítani, miközben a most induló vállalatok, az úgynevezett „startup” szektor számára komoly Jeremie-források – összesen 170 milliárd forint – állnak rendelkezésre a kockázatitőke-alapoknál. Szintén kedvezőbb elbírálásban kellene részesíteni azokat a vállalkozásokat, amelyek nagyobb foglalkoztatotti létszámmal rendelkeznek (például húsz-harminc fő felettivel). Ezzel a már bizonyítottan sikeres cégeket támogatja a rendszer, amelyeknél várhatóan jobb lesz a hasznosulási arány. Ha pedig egy vállalat az elmúlt időszakban a nyereségének legalább a felét visszaforgatta a gazdálkodásába, szintén előnyt kellene élveznie a pályázati elbírálás során.

Összességében mindenképpen üdvözlendő, hogy a korábbi, főként infrastrukturális beruházásokra alapozó fejlesztéspolitikával szemben immár a vállalkozások támogatása is kiemelt szerephez jut. Jó irány az innováció is, külön szerencsés, hogy ehhez kapcsolódó képzésekre szintén lehet pályázni. A hasznosulás mértékének növelése miatt ugyanakkor úgy gondolom, szerencsésebb szűkebb fókusszal dolgozni, és főként azoknak lehetőséget adni, akik már eddig is bizonyítottak.

A szerző a Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesület (FBN-H) elnöke