Magyar államháztartás - Semmi sem az, aminek látszik

Semmi sem az, aminek látszik – nagyjából így summázhatók azok a hírek, amelyek a magyar államháztartásról érkeznek mostanában. A nemzetgazdasági tárca és a jegybank adataiból kiderült például, hogy az önkormányzati szektor tavaly a tervezettnél magasabb hiányt produkálhatott, ezért a 2010-es eredményszemléletű hiány is nagy valószínűséggel nagyobb lesz néhány tizedponttal a célnál (csakúgy, mint a 2009-es volt). A települések gazdálkodásáért legfeljebb közvetve felelős a kormány, sőt, még információja is csak jókora késéssel van róla, így ez a kockázat mindig benne van a rendszerben.

Ami sokkal kínosabb ennél, az az Index információja az elmúlt napokban bejelentett 250 milliárd forintos stabilitási alapról. A lap szerint ugyanis nem a jövő bizonytalansága miatt volt arra szükség, hanem a rossz tervezés miatt. A tét pedig a túlzottdeficit-eljárás miatti szankciók elkerülése. Ebből viszont az is következik, hogy a sebtében elfogadott zárolás valójában egy fűnyíróelvű megszorítás, amellyel az idén talán el lehet kerülni a nagyobb bajt, de jövőre újra jelentkezhetnek a problémák (ennyit az önfinanszírozó adócsökkentés mítoszáról).

Innentől kezdve a márciusra csúszott reformcsomag tétje még nagyobb, hiszen valójában még nagyobb összegről kell szólnia, mint az előzetesen kilátásba helyezett 600-800 milliárd forint. Ha abban nem sikerül hihető tervekkel előállni arról, hogy a költségvetés finanszírozási igénye tartósan alacsony marad (ez egyébként a tavalyi második fél évre jellemző volt), akkor az utóbbi hetek kedvező piaci megítélése gyorsan megfordulhat. Ez pedig milliárdos terheket rakhat az államháztartásra és a lakosságra egyaránt.

Az idő szorít, a tét óriási. Most látszik igazán, mennyivel okosabb lett volna az elmúlt hónapokat érdemi munkával tölteni a látszatmegoldások és az átláthatóság csökkentése helyett.