Brüsszel és a kikényszerített béremelés

A korábbi évektől eltérően a munkáltatók igen visszafogott béremelésre készültek, ami jótékony hatással lehet az inflációra és a gazdaság versenyképességére is. Más kormányok talán titokban még örülnének is ennek a fordulatnak, hiszen többnyire ennek épp az ellenkezője szokott gondot okozni. Nálunk azonban bérkommandót küldenek a társaságok nyakára, sőt, törvény is születhet a béremelés kikényszerítésére.

Mi sem tűnik persze egyszerűbbnek, mint hogy a kormány – amely meglehetősen átgondolatlanul mondott le jelentős adó- és járulékbevételről az idén – a vállalkozások kontójára tartassa be ígéretét arra, hogy „senki sem járhat rosszabbul”. Elvégre hagytak náluk is némi társasági adót, abból majd csak telik rá. Csakhogy ez még a nyereséges részüknél is visszavesz a könnyítésből, a máról holnapra tengődőket pedig, amelyek többen vannak, igencsak nehéz helyzetbe hozhatja. Ebből nemhogy tömeges munkahelyteremtés nem lesz, de akár elbocsátásokhoz is vezethet (hacsak nem tiltja be azt is a kormány).

Külön említést érdemel az a mód, ahogy a béremelést kikényszerítené a Fidesz. Leegyszerűsítve: azok a cégek juthatnának csak „állami” támogatáshoz, amelyek végrehajtották a Országos Érdekegyeztető Tanácsban jóváhagyott béremelést. Mit is jelent ez? Az Új Széchenyi-terven keresztül becsatornázott uniós források ezentúl nem a „betonba”, hanem a „pénztárcákba” vándorolhatnak. Újabb fájdalommentesnek tűnő megoldás, csak éppen kérdés, Brüsszel mit szól majd ehhez. Az eurokratákat és a nettó befizető tagállamokat ugyanis aligha lesz könnyű meggyőzni arról, hogy a tartós felzárkózást megalapozó projektek helyett Magyarország közvetve fizetésemelésre is fordítson az eurómilliókból. De ami ennél is fontosabb: mindez nekünk sem érdekünk hosszabb távon.