Kockázatos lehet, ha ugyanaz az ügyvéd védi a kartellező cégeket

E megoldás látszólag hatékony, ám ha jobban belegondolunk, kérdések egész sorát veti fel. Kívülről nézve minden kartellező cégnek ugyanaz az érdeke, és ugyanolyan helyzetben van. De ez csak távolról nézve igaz. Ha másért nem, az Európai Unióban már slágerré vált és itthon is egyre nagyobb teret hódító engedékenység intézménye miatt is érdekellentét alakulhat ki a kartellváddal illetett cégek között. Az engedékenység azt jelenti, hogy az a kartelltag, amely elsőként fedi fel a kartell tényét, mentesül a versenyhatósági büntetés alól, míg a később jelentkező már csak a büntetés csökkentésére számíthat. Ha egy ügyvéd egyszerre több céget képvisel, vajon melyiknek ad olyan tanácsot, hogy éljen az engedékenység lehetőségével?

A bizonytalanság a versenyfelügyeleti eljárás megindulása után sem csökken. A versenyhatósági tisztviselők ugyanis jellemzően rajtaütés-szerűen tartják meg a helyszíni vizsgálatokat. Ott és akkor nem derül ki, hogy egy kartellező társ beszámolója alapján szálltak ki a versenyhatóság emberei, vagy pedig a saját információik alapján jutottak erre a lépésre. Ha az utóbbi, akkor a kartellező még mindig dönthet úgy, hogy megosztja a hatósággal azt, amit a kartellről tud, és élhet a bírság alóli mentességgel. Ha azonban csak másodikként vall, akkor már csak legfeljebb a bírság ötvenszázalékos csökkentését tudja elérni. De már ahhoz is be kell adni az engedékenységi kérelmet, hogy kiderüljön: a cég első vagy másodkörös az engedékenységért folyamodók sorában. Amíg nem adja be valaki a kérelmet, a versenyhatóság nem mondhatja meg, más feltárta-e már a kartellre vonatkozó bizonyítékokat.
A versenytörvény nem teszi lehetővé a kollektív bevallást, tehát a kartelltagok nem tudnak összebeszélni és együttesen mentesülni a bírság alól.

A kartellezés összetett folyamat, amelynek egyes szereplői számára a majdani bírság összege szempontjából az sem közömbös, hogy ki kezdeményezte a kartellt, ki volt a vezetője, és kit kényszerítettek a részvételre.

A versenyhatósági eljárás során alkalmazandó taktikát és stratégiát a cégek maguk és/vagy ügyvédeik alakítják ki, hiszen a jogászok dolga épp az, hogy a cégek előtt álló lehetőségeket a lehető legalaposabban feltárják. A védekezés során egymással összekapaszkodó cégek közös képviselője azonban nehéz helyzetbe kerülhet, ha mindegyik megbízójának egyszerre kell ilyen ügyekben tanácsot adni. A versenyhatósági eljárás világosan szabályozza az elsőként, illetve az azt követően engedékenységi kérelmet benyújtó cégeknek járó engedményeket. Mi alapján tesz a megbízottai között különbséget az ügyeikben eljáró ügyvéd? Az ügyvéd a legjobb szándékkal sincs könnyű helyzetben.

A nehézségekhez az is hozzájárul, hogy az ügyvéd ügyfelei jellemzően versenytársak, akik még a versenyhatósági eljárás során sem oszthatnak meg üzletileg érzékeny információkat egymással – ez adott esetben külön kartellnek is minősülhet –, tehát úgy kell az ügyvédnek az ügyfelek között lavírozni, hogy tevékenységével ne keltsen újabb versenyjogi aggályokat. De még ha az ügyvédi megbízás feltételeinek kialakítása során ki is küszöbölik a fenti probléma előfordulását, akkor is marad egy kényes kérdés: a jogi képviselő melyik ügyfelét biztatja majd az engedékenység igénybevételére? Ő maga minden információ birtokában van, az ügyfelei pedig nemcsak technikai segítőként, hanem érdemi tanácsadóként is igénybe veszik a tudását, és mindegyikük azt várja el, hogy az ő helyzetére szabott, érdekeit figyelembe vevő tanácsot adjon.

A versenyhatósági eljárás során minden mozzanatnak jelentősége van, és nemcsak az eljárás megkezdéséig, hanem utána is. A jogi képviselő cselekedetei is ugyanúgy számítanak, mint az, amit az ügyfelei tesznek. Formálisan semmi nem tiltja a többes megbízást, de az ügyfeleknek kell odafigyelni arra, nehogy éppen a jogi képviselőjük megbízásán keresztül sodorják magukat még nagyobb bajba.

A szerző a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda ügyvédje