Medvegyev: Európa-témában ne mellőzzük Oroszországot!

A kérdés a következő: hogyan tud Európa megfelelő hozzáférést biztosítani a tiszta, biztonságos és hatékony energiához azért, hogy teljesíteni tudja ambiciózus kibocsátáscsökkentési célkitűzéseit, és ezzel egy időben megóvja a vállalkozásokat és a fogyasztókat az árrobbanásoktól és az elégtelen energiaellátástól. Európa energiarejtvényének egyik lehetséges megoldása a földgáz, amelynek jelentős a potenciálja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, kipróbált technológiákon alapul, továbbá bőséges mennyiségben és versenyképes áron érhető el. Emiatt az elégséges és megbízható földgázellátás biztosítása kulcsfontosságú Európa energiabiztonsága szempontjából.

Az Európai Bizottság felkarolta az ötletet, és letette a voksát a mellett, hogy az Európába irányuló valamennyi új gázvezetéket támogatni fogja. A mostani politikai megnyilvánulások „apró betűs” részének ismeretében ugyanakkor világossá válik, Brüsszelben az új gázvezetékek fogadtatása korántsem olyan elfogulatlan, ahogyan azt néhányan sugallni kívánják. Valójában csak azokat az új gázvezetékeket érdemesítették az „uniós prioritást élvező projekt” címre, amelyek elősegítik mind az ellátási útvonalak, mind az ellátási források diverzifikációját. Ez jelentős politikai távolodást jelent a meglévő energiapartnerektől – ideértve Oroszországot és Norvégiát is –, akadályozva, hogy azok bármilyen hivatalos uniós támogatást szerezzenek gázvezetékprojektjeire.

Szilárd meggyőződésem, hogy hiba lenne az új gázforrások elérésére irányuló legitim politikai célkitűzést szembeállítani a már bevált gázellátókhoz vezető szállítási útvonalak megerősítésének igényével.

Az ukrán tranzitválság nyomában az EU új politikát fogadott el, amely meghatározza, hogy a tagállamoknak fel kell készülniük a legfontosabb ellátási infrastruktúrájukban esetlegesen keletkező zavar kezelésére (ez az úgynevezett N-1 elv). Mindeközben mintegy tíz európai ország energiatársaságai felgyorsították a Déli Áramlat tervezését, amely Délkelet-Európa számára közvetlen hozzáférést biztosít majd az orosz gázmezőkhöz. A vezeték 2015-ben esedékes átadásával az európai gázrendszer új kapacitásokkal bővül, másrészt az új vezeték drasztikusan csökkenti a gázrendszer sérülékenységét. A Déli Áramlat támogatja az uniós N-1 politikát, és mint ilyen, minden bizonnyal megérdemli az Európai Unió teljes támogatását.

Tisztában vagyok azzal, hogy a Déli Áramlat kapcsán számos félreértést kell még tisztázni. Az egyik elmélet szerint ez a vezeték arra szolgál, hogy az ukrán gázútvonal átalakításával megbüntesse Kijevet. A számokra pillantva ez a vád másképp fest: Ukrajna évi 120 milliárd köbméter gázszállítmányt kezel, miközben a Déli Áramlat éves kapacitása mindössze 63 milliárd köbméter. Ukrajna tehát szükségszerűen az európai gázexport egyik fontos, de nem egyetlen pillére.

Más vádak szerint a Déli Áramlat tetemes mennyiségű orosz gázzal árasztja majd el az európai piacot. Valójában az Északi és Déli Áramlat üzembe állításával az európai gázellátás körülbelül 70 százaléka továbbra sem Oroszországból érkezik majd. Ez a helyzet elég nehezen írható le egyoldalú függőségként, különösen akkor, ha tudjuk: a Gazprom bevételének durván a 70 százaléka Európához köthető.

Szeretném arra biztatni az EU vezetőit, hogy Európa energiastratégiájának meghatározásakor ne mellőzzék Oroszországot. A Gazprom Európába irányuló gázellátása meggyőzően stabil volt az elmúlt több mint 40 évben. Oroszország rendelkezik a világ ismert gáztartalékának egynegyedével, amellyel képes Európa gázigényének ellátására akár egy évszázadon keresztül. A Déli Áramlat javítani fogja az energiabiztonságot, az európai gázpiac működését, miközben kereskedelmi profitot, adóbevételt termel és munkahelyeket teremt a régióban. Ez egy páneurópai projekt, amelyet érdemes támogatni.