Sok lúd disznót győz

A mezőgazdasági termelők mellett az élelmiszeriparban termelő, feldolgozó és kereskedő cégek számára is kötelező kamarai tagság célja a nemzeti összefogás kiterjesztése az agrárium teljes termékpályájára – állítja a minisztérium. A kötelező tagság jogalapja pedig – a tárca egy prominens tagjának megfogalmazása szerint – a társadalmi és szakmai szolidaritás.

Talán senki sem vitatja, hogy az agráriumban – más ágazatokhoz hasonlóan – a jelenleginél nagyobb szerződéses biztonság, több kiszámíthatóság és a nagyok mellett a kisebb vállalkozások támogatása is szükséges. Mindez kell ahhoz, hogy egy sokszínű, sokszereplős, valóban versenyző mezőgazdaság alakuljon ki Magyarországon. Ezeket a célokat el lehet érni célzott támogatásokkal, óvatos, az Európai Unió jogrendjébe is beilleszthető piacszabályozással és – nem lebecsülendő fegyver – marketingtámogatással.

Nyilvánvalóan a verseny és így a hosszú távú eredményesség ellen hat azonban, ha a jogrendszer adminisztratív eszközökkel súlyozza túl a kisebb, áru- és profittermelésre gyakran nem képes szereplőket, majd ennek költségét a nagyobbakkal fizetteti meg. Az exportról és sokszor az importról is megfeledkezni látszó agrárpolitika láthatólag ezt teszi.

Abban is igaza van a minisztériumnak, hogy egy hatékony érdekegyeztető fórum létrehozása régóta esedékes lenne, ahol az élelmiszerek megtermelői, feldolgozói és a kereskedők kialakíthatnának magukra nézve követendő szabályokat. Az agrárium kicsiket előnyben részesítő szociálpolitikai szemlélete azonban nemcsak fenntarthatatlan támogatási kötelezettséget róna a költségvetésre, hanem ellentmond az agrárgazdasági racionalitásnak is.