A megvalósítás mikéntjéről persze erősen megoszlanak a vélemények, ám Hoffmann Rózsa közvetlen környezetét leszámítva alighanem senki sem tartotta mostanáig elképzelhetőnek a Budapesti Corvinus Egyetem megszüntetését. Az államtitkár asszony és Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője persze azonnal sietett leszögezni, egyelőre csak kósza ötletről van szó, a sajtóban és az internet fórumain máris valóságos mozgalom indult az intézmény megmentésére.
Egyértelmű, hogy egy felsőoktatási integrációs programot végrehajtani csak komoly politikai és szakmai konfliktusok felvállalásával lehet, de az állami költségek csökkentésének kényszere megköveteli mindezt. Tisztán a fiskális szempontokat figyelembe véve könnyen belátható, hogy a munkaerőpiactól elrugaszkodott „diplomagyárak” állami finanszírozása hosszú távon vállalhatatlan feladat. A támogatott hallgatói létszám csökkentése ráadásul erősíthetné a versenyt az állami felsőoktatásban, ugyanakkor nagyobb mozgásteret engedne a magánegyetemekben működni kívánó tőkének.
A felsőoktatás integrációjának alapelve tehát indokolható, és az is természetes, ha annak gyakorlata konfliktusokat szül. Az az elképzelés azonban, hogy Magyarország egyik legfontosabb – ráadásul a munkaerőpiacon is elismert – egyetemét négy részre osztva tulajdonképpen megszüntessék, teljesen elhibázott ötlet. Remélhető az is, hogy azért nem egyeztettek még magával az áldozattal, mert valóban csak egy kósza elképzelésként merült fel a Corvinus felnégyelése. Ebben az esetben a hír kiszivárgása egyszerűen durva kommunikációs hiba. Ez lenne a kevésbé rossz verzió.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.