Hitel, te drága

Csányi Sándor az OTP Bank múlt heti közgyűlésén persze nem elnök-vezérigazgatói minőségében osztotta meg a véleményét a részvényesekkel, hanem cégtulajdonosként, aki maga is szembesülni kénytelen az irdatlanul magas hitelkamatokkal.

Márpedig a számok magukért beszélnek. Miközben a jegybanki alapkamat – egy kisebb hullámvölgy után – jelenleg is a tavaly februári szinten tanyázik, a beruházási célra nyújtott vállalati hitelek kamatai szinte pontosan egy százalékponttal emelkedtek az ez év márciusig eltelt tizenhárom hónapban. Nemcsak drága, de szűkös is a kölcsön: az említett időszakban mintegy 200 milliárd forinttal csökkent az ilyen típusú, éven belüli hitelek állománya, ez 13 százalékos zsugorodásnak felel meg.

Csányi Sándor persze bankvezetőként pontosan tisztában van azzal, miért kényszerültek ilyen szigorításra a hitelintézetek. A bankszektor ugyanis meglehetősen rossz évet zárt tavaly: adózás utáni nyeresége az előző évi kevesebb mint ötödére, alig 40 milliárd forintra apadt 2010-ben. Szerepet játszottak ebben azok a veszteségek és céltartalékok, amelyek a globális pénzügyi és gazdasági válság beköszönte előtti devizahitelboom „kipukkanása” nyomán jöttek létre. De nem segített a bankadó sem, amelyet egy tegnapi rendezvényen a nemzetgazdasági miniszter a „gazdasági szabadságharc” egyik vívmányaként értékelt (bár azt maga is elismerte, hogy a beruházási, foglalkoztatási és növekedési fordulat még várat magára).

Meglehet, a bankoknál néha túlzott reakciókat vált ki az eredményesség romlása. Az óvatosságuk azonban érthető. Arra tehát, hogy Csányi Sándor bankvezérként és cégtulajdonosként egyaránt elégedett legyen, még várni kell.