Már megint a görögök?

A legújabb viszontagságban Athén csak annyiban sáros, amennyiben akadozik a szerkezeti reformok végrehajtása, de amúgy ténylegesen semmivel sem rosszabb – önmagához képest – a görög gazdaság állapota, mint amilyen, mondjuk, három hónappal ezelőtt volt. Az állapota nem, de a helyzete igen. Az elmúlt hetekben ugyanis Athén ismét a pénzpiaci spekulációk és még inkább az egymást erősítő sajtótalálgatások állandó céltáblája lett. Újra felhánytorgatva, hogy Görögország aligha lesz képes a 2010-ben számára megszavazott 3 éves, 110 milliárd eurós EU-válságalap – valójában könnyített kondíciójú rendkívül hitelkeret – kifutása után pusztán a piacról finanszírozni létét (és nem utolsósorban törleszteni az adósságait). Ha aztán minderre még olyan sajtójelentések is rásegítenek, mint a Der Spiegel pénteki hírbombája Athén kilépési szándékáról az eurózónából, akkor az már nemcsak a görögöket nyomja még jobban a víz alá, de az euró árfolyamát is megrendítheti.

A kérdés már csak az, hogy mindez miért és kinek az érdekeit szolgálva történik. Bizonyíték persze nincs semmire. De sok minden kiolvasható egyes megnyilvánulásokból. Kezdve az adósságátütemezés kérdésével, ami igazából nem újdonság. Emlékezetes, hogy már az Athénnak tavaly tavasszal odaítélt mentőcsomag vitáiban is felmerült lehetőségként és utána is sokszor, többen emlegették, utalva jó pár korábbi országbedőlésre, amelyeknél többnyire éltek ezzel a módszerrel. A görögök esetében azért vetették ezt el, mert még nem létezett semmilyen rendezett, letisztult és főként kiszámítható mechanizmus arra, mi is pontosan a menetrend, ha egy eurótag államcsődveszélybe kerülne. Erre ugyanis az eurót megteremtő játékszabályok eredetileg nem tértek ki, nem tartván valószínűnek a bekövetkeztét. Bármilyen esetleges átütemezés témáját száműzték tehát akkorra, ha már rendelkeznek ilyen letisztult „csődeljárással” is.

A különböző rövid és hosszú távú válságalapok, mechanizmusok időközben történt elfogadásával ez végül megszületett. Ha most mégis minden kompetens szereplő kerülni igyekszik az átütemezés témáját, az azért van, mert ki akarják várni a portugál mentőcsomag véglegesítését és sínre állítását, mielőtt a görög csomag ügyét is rászabadítanák a piacokra. „Nem az átütemezés ténye, hanem csupán az időzítése kérdéses ma még” – jegyezte meg erről már április végén egy európai tanácsi illetékes.

Hogy akkor miért téma máris? Részint tisztán piaci spekulációs megfontolásból. Ha ugyanis a dolog bekövetkezte előbb-utóbb biztosra vehető, akkor az ebben utazók számára mindez alapul is szolgálhat, hogy „újrapozicionálják” a görög érdekeltségeiket.

A másik ok már inkább gazdasági és politikai. Elsősorban német oldalon már jó ideje sokan kiszámolták, amit újabban a sajtó is tárgyal, hogy matematikailag is kizárt, hogy Athén 2013-ra olyan mutatókat produkáljon, amelyek alapján már el tudja tartani magát. Becslések szerint a görögöknek jövőre legalább 25-30 milliárdos többletbevételre volna szükségük, hogy teljesíteni tudják hitel-visszafizetési kötelezettségüket. Ahhoz pedig, hogy a tavalyi 9,4 százalékról az idén csupán 7,4 százalékosra csökkenjen a deficit, legalább 5,6 milliárd eurónyi pótlólagos adóbevételre vagy kiadáscsökkentésre lenne szükség. Mivel mindennek nem látszanak a gazdasági fedezetei, ezért a már (szerintük) így is „irracionálisan nagy” német szerepvállalást helytelenítő német körök hírkeltéssel is igyekeznek további beavatkozásoktól eltéríteni a döntéshozókat. Ha másként nem megy, hát görög eurókilépést vizionáló „értesülésekkel” is. És mert a görög gazdaság rendbetétele még jó ideig téma lesz, alighanem az effajta jelenségekkel is meg kell tanulni együtt élni. EU-szinten is.