Mol: véget ért egy fejezet

Az osztrák OMV 2007-es bejelentkezése óta eltelt idő nem az udvarias gesztusokról volt híres: az állam minden jogi lehetőséget kihasznált arra, hogy elhessegesse a magyar olajvállalat hívatlan kérőit. A szóban forgó pakett 2009-es továbbadása után a küzdelem már Moszkvával folyt, nem kis mértékben terhelve a két ország kapcsolatát.

A vita lezárása épp ezért üdvözlendő fejlemény. Arról ugyanis még lehetett elvi vitákat folytatni, hogy egy másik uniós vállalat felvásárlási kísérletének meghiúsítása mennyire egyeztethető össze a tőkeáramlás szabadságával, noha az európai gyakorlat sem mindig áll összhangban ezekkel az elvekkel. Az azonban eléggé világos, hogy egy átláthatatlan tulajdonosi szerkezettel rendelkező orosz cég beleszólása a legnagyobb magyarországi vállalat irányításába stratégiai és energiabiztonsági szempontból sem lett volna kívánatos.

A kivásárlás ugyanakkor kérdéseket is felvet. A Magyarországon (is) főellenségnek kikiáltott Nemzetközi Valutaalap például aligha gondolhatta 2008-as megmentésünkkor, hogy a mostani tranzakciót az ő pénzéből finanszírozzák majd. Különösen, hogy a kormány tavaly „kipaterolta” az országból. Egyelőre nem tudjuk azt sem, történtek-e egyéb árukapcsolások is a tárgyalások során, ami árnyalhatja a vételár megítélését. Végül furcsa egybeesés, hogy a Mol lassan maga is kezd épp oly nemkívánatos lenni Zágrábban, mint nálunk a Szurgut. A horvát olajvállalat feletti ellenőrzés megszerzéséért folytatott küzdelem ugyanis – legalábbis az ottani felügyelet szerint – ugyancsak bővelkedik homályos részletekben.

Akárhogy is, egy fejezet lezárult.