Punktum

A Fidesz legújabb kísérlete, amely az öregségi korhatár előtt nyugdíjba vonulók juttatásainak átalakítása és csökkentése előtt kívánja megnyitni az alkotmányos utat, azonban eltér a korábbi akcióktól. Eddig ugyanis főként olyan hatalomtechnikai és politikai ügyekben élt kétharmadával a parlamenti többség, amelyek csupán viszonylag szűk körben váltottak ki tiltakozást szakmai és értékalapon, a szélesebb közvélemény igazságérzetével azonban találkoztak, vagy legalábbis nem sértették azt. Most azonban hirtelen több százezer ember kezdheti el érezni a saját bőrén, hogy a jogbiztonság nem valamiféle elvont fogalom.

Épp ezért érthetetlen a Fidesz eljárása. A társadalmi konzultáció fontosságát úton-útfélen hirdető párt ugyanis most a szokásosnál is erőszakosabb módon igyekszik keresztülnyomni ötletét a parlamenten: még saját koalíciós partnerének sem hagyott lehetőséget vitára az alkotmányügyi bizottságban. Ezzel pedig azt kockáztatja, hogy magabiztosságát egyre többen arroganciának tekintik, így az elkerülhetetlennél is nagyobb ellenállásba ütközik majd terve megvalósításakor.

Mindez azért különösen szomorú, mert a korai nyugdíjazások régóta súlyos teherként nehezednek a gazdaságra, a probléma kezelésére pedig most valóban történelmi esély kínálkozna. Ha az elmúlt egy év előkészítéssel, a várható feszültségek tompításával és okos kompromisszumok keresésével telt volna, ma talán a szükséges reformok politikai ára is kisebb lehetne. Persze ellenérdekelt csoportok mindig lesznek, amelyeknek a meggyőzése nagyon nehéz, ha nem lehetetlen feladat. De a paktumpolitika hosszabb távon mégiscsak célravezetőbb és hasznosabb lehet, mint a punktumpolitika.