Csaknem tíz évvel a World Trade Center tornyainak összeomlása után azt a Bin Ladent sikerült levadászni, aki 2001. szeptember 11-e után lett és maradt egészen haláláig az Egyesült Államok első számú közellensége.
Annak ellenére az maradt, hogy a szakértők szerint az utóbbi években már nem vett részt az al-Kaida akcióinak a tervezésében és irányításában, sőt a szervezet egyik legfőbb célja éppen Oszama életben tartása volt. Persze nem véletlenül: ahogy ugyanis a New York-i ikertornyok elleni támadás a terrorizmus borzalmainak és a terrorfenyegetettségnek az általános jelképe lett, úgy lett jelképe, brandje Bin Laden a globális terrorizmusnak hívei és ellenfelei körében egyaránt.
A politikusok – más globális terrorszervezetet nem ismervén – a leggyakrabban az al-Kaidát emlegették egy-egy nagyobb terrorcselekmény kapcsán, a nemzetközi média pedig szinte mindig vezető hírt kreált Oszama megnyilatkozásaiból és fenyegetéseiből (jóllehet ezeket szinte soha nem követte tényleges tett hívei részéről). A másik oldalon 2001 után terrorszervezetek tucatjai hirdették magukról, hogy valamiféle kapcsolatban állnak a Bin Laden-féle al-Kaidával, sőt jó néhányan közülük még nevükben is igyekeztek jelezni kötődésüket az Oszama vezette szervezethez. 2001. szeptember 11-e után a muzulmán országok egy részében Oszama bin Laden lett a legnépszerűbb politikus, sőt a terroristavezér – igaz, negatív hősként – még Nyugaton is a popkultúra részévé vált.
Mindezek ellenére úgy vélem, helyi értékén kell kezelni Oszama bin Laden halálát. Magam leginkább úgy tekintek az eseményre, hogy ezzel a terrorizmus tornyát döntötték le szimbolikusan azok a katonák, akik rajtaütöttek és végeztek vele. Szinte bizonyos, hogy hívei – ott, ahol tudnak – megkísérelnek majd viszszaütni. Nem hiszem ugyanakkor, hogy halála és az emiatt feléledő terrorista-bosszúvágy lényegesen befolyásolja majd a világ vagy Európa terrorfenyegetettségét. Erre vonatkozóan jobban bízom a számokban.
Az amerikai Worldwide Incident Tracking System (WITS) nevű adatbázis március végén zárta le a 2010. évi merényletek, illetve a halálos áldozatok, a sebesültek és túszok számára vonatkozó adatait. Az Europol pedig április 19-én tette közzé az Európai Unió tagállamainak múlt évi terrorfenyegetettségével és terrorizmusellenes fellépésével foglalkozó EU Terrorism Situation and Trend Report (TE-SAT) 2011 című kiadványát.
A WITS adatai szerint a világ terrorfenyegetettsége a múlt évben annak ellenére is csökkent, hogy az elkövetett merényletek száma (11 595) meghaladta az előző évit (10 999). Részben, mert 2010-ben a világ országai közül csak 78-ban követtek el merényleteket, s ezeknek csak 63 országban volt halálos, sebesült vagy túsz áldozata, s ez 2004 óta – amióta a WITS adatbázisa számon tartja a merényleteket és áldozataikat – a legalacsonyabb arány. De csökkent a terrorizmus áldozatainak száma is valamennyi kategóriában: halálos áldozat 13 183 (–12 százalék), sebesült 30 649 (–6,1), túszok száma 6047 (–42,4), összes áldozat 49 879 (–14,2).
A TE-SAT 2011 szerint a múlt évben 249 megvalósult, meghiúsított, illetve ismertté vált terrorcselekményt követtek el az Európai Unió területén. Vagyis 2009-hez képest 15 százalékkal, 2007-hez viszonyítva pedig 57 százalékkal csökkent a merényletek száma. Motiváció tekintetében továbbra is a szeparatista szervezetek számlájára írható a legtöbb európai merénylet, nevezetesen 160 (2009-ben 237), őket követik az egyre aktívabb szélsőbaloldaliak 45 (40), az iszlamisták 3 (1) és az úgynevezett „single issue” terroristák egy merénylettel (2).
Ettől persze Oszama halálával valóban ledőlt egy torony, s ez akkor is siker, ha felépítésében a Nyugatnak is nagy szerepe volt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.