Az óra ketyeg

Felszólalásának az volt a vezérfonala, hogy Oroszország „zöld folyosót” nyit a világ minden tájáról érkező befektetőknek. Aztán váratlanul kérdésfeltevésre jelentkezett Robert Thomson, a The Wall Street Journal szerkesztője. „Feltehetek-e Önnek egy pajkos kérdést? Indul-e Ön a jövő évi elnökválasztáson? Most lenne a tökéletes pillanat arra, hogy Elnök úr közzé tegye ez irányú gondolatait?” . Medvegyev azonban – noha korábban többször jelezte, hamarosan bejelenti döntését - joviálisan eloszlatta e reményeket. „Amikor úgy gondolom, hogy eljött a megfelelő pillanat, közvetlenül meg fogom mondani, hogy indulok-e vagy sem.” „De ez a fórum nem megfelelő hely erre” – válaszolta az amerikai újságírónak.  

Ám a Nyugaton liberálisnak tartott és ezért újabban preferált, Oroszország modernizálását sürgető, jogász végzettségű Medvegyev a londoni Financial Timesnak e hét elején nyilatkozva hasonlóan rejtélyes, kitérő választ adott. “Úgy gondolom, bármely vezető, aki ilyen posztot tölt be, mint az elnök, indulni akar”. De mindjárt hozzátette: “Más kérdés, vajon ö dönti-e el, hogy induljon az elnökségért vagy sem. Igy a döntése valamiképpen eltér az indulásra vonatkozó hajlandóságától.” Egy másik  brit lap szerint orosz elemzők nyomban azon tűnödtek, mire gondolt pontosan Medvegyev.

Az volt az általános véleményük, hogy a szavait főként Putyinhoz intézte, akit széles körökben nála nagyobb hatalommal bírónak tartanak. “ Ez Putyinnak szóló üzenet volt” – írta egy orosz kommentátor a Moszkovszkij Komszomolec című lapban. “Kiterítettem a lapjaimat az asztalon, most rajtad a sor!”. Egyesek, akik közel állnak a Kremlhez, úgy vélik,  Putyin vissza akar térni az elnöki pozícióba, és csak azért késlelteti az erről szóló bejelentést, hogy elkerülje, nehogy Medvegyev béna kacsa legyen hivatala utolsó hónapjaiban.

A Medvegyevnél 13 évvel idősebb, németül és angolul is jól beszélő Vlagyimir Putyin miniszterelnök, az egykori NDK-ban dolgozó magas rangú KGB-s tiszt – akire Nyugaton sokan úgy tekintenek, mint aki harmadszor is elnök akar – és tudna  – lenni, mindeddig nem szólalt meg konkrétan az elnökjelöltség kérdésében. Igaz, az Állami Dumában 2011. április 20-án mondott beszédében célzott arra, hogy esetleg megpályázza az elnökséget. A beszédét akkor úgy értékelték, hogy alkalmat nyújtott neki gazdaságpolitikája körvonalazására az elnökválasztások és a decemberben esedékes parlamenti választások előtt.

Steve Rosenberg, a BBC News angol tévé moszkvai tudósítója mindjárt az Állami Dumában elhangzott beszéd után azt jelentette, Vlagyimir Putyin nem mondta ki ugyan, szándékában áll-e vagy sem indulni a jövő évi elnökválasztáson. Ám ha akar, akkor a tévében élőben közvetített beszéde jó benyomást tett az orosz közvéleményre.  A kétórás beszéde ugyanis mindenkinek kínált valamit: modernebb berendezéseket a farmereknek, új lakásokat a katonáknak, magasabb fizetéseket a könyvtárosoknak, jobb kórházakat, iskolákat és múzeumokat Stb. Putyin egyáltalán nem olyan politikusnak tűnt fel, mint aki politikai karrierje végét járja – figyelmeztetett a BBC tévé moszkvai tudósítója.

Figyelemre méltó jelentést közölt június 20-án a Prime orosz hírügynökség angol nyelvű hírszolgálata. Eszerint Dmitrij Medvegyev elnök értésre adta, szeretne ugyan  második elnöki ciklust betölteni, de ő és Vlagyimir Putyin miniszterelnök nem fognak egymás ellen indulni a 2012-ben tartandó elnökválasztásokon. Medvegyev elutasította azt a feltevést is, hogy növekvő rivalizálás lenne közte és Putyin között, szerinte mindketten ugyanazt a politikai erőt képviselők és a versengés közöttük hátrányos is lenne Oroszországra és mindkettejük célkitűzéseire.

Ám hozzátette, ha elnökként második ciklust is betöltene, igyekezne megvalósítani a korábban kitűzött célkitűzéseit, azaz Oroszország gazdaságának, társadalmának és politikai rendszerének modernizálását. Egyidejűleg a Russia Today tévének adott interjújában Arkagyij Dvorkovics, az orosz elnök tanácsadója azt közölte, a döntést arról, vajon Medvegyev indul-e 2012-ben, valamikor szeptemberben-novemberben lehetne bejelenteni. 

Az a kérdés is elhangzott már Oroszországban és külföldön, lehet-e, vagy lesz-e harmadik elnökjelölt? Ilyenkor lehetetlen nem emlékezni arra, hogy Putyin a második elnöksége vége felé, 2007. február 15-én kinevezte Szergej Ivanov védelmi minisztert első miniszterelnök-helyettessé. Előtte Ivanov, még védelmi minisztersége idején, Londonban, kitűnő angolsággal cáfolta a BBC tévé „Hard talk” műsorában az angol műsorvezetőnek azt a felvetését, miszerint esetleg ő lenne majd Putyin utódja.

Ezzel kapcsolatban annak idején az egyik nemzetközi hírű, vezető washingtoni kutatóintézet elemzője az orosz elnökválasztás előtti időszakról így vélekedett: „Az orosz kormány átalakítása világos jele annak, hogy Oroszországban egyre idegesebb a politikai légkör. Tekintettel az állam dominanciájára a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi szférájában, és a lényegében önkényuralmi kormányzat demokratikus mímelésére, a 2008-as elnökválasztás kiszámíthatatlansága paradox módon nem a szavazók döntésén, hanem a hatalmon lévő elit választásán, és mindenekelőtt a jelenlegi elnök döntésén múlik.”

„Csaknem egy éve immár – volt olvasható akkoriban e washingtoni elemzésben -, hogy a bürokrácia és a média egyaránt arra kéri Putyint, nevezze már meg, kit szeretne utódjául, s ezzel vessen véget az intrikáknak, az állandó csatározásoknak a különböző bürokratikus csoportosulások között. Ám Putyin ezt eddig mereven visszautasította.  S noha nyilvánvalóan érdeke fűződik ahhoz, hogy megbízható utódot neveljen ki, Putyin tudatában van annak, amint megnevezi, ki a preferált jelöltje, abban a pillanatban béna kacsává válik, ezért húzza az időt, amíg csak lehet.”

Egyébként Szergej Ivanov, aki az oroszon, svéden kívül angolul is kitűnően beszél, idén áprilisban az Egyesült Államokban tett látogatása során elégedetlenségét fejezte ki az Oroszországban megvalósított amerikai tőkebefektetések alacsony szintje miatt. New Yorkban tartott beszédében kiemelte, hogy az orosz kormány javitani akarja a gazdasági kapcsolatokataz Egyesült Államokkal. “Az Oroszországban lővő amerikai befektetések összege mindössze 7,3 milliárd dollár, a teljes befektetések mindössze 2,8 százaléka.”  “Svédország többet fektet be Oroszországban”. “Nem vagyunk elégedettek – azt akarjuk, hogy fejlődjék a kooperáció az ür-, az információs és a nukleáris technológia terén.” Ivanov arra is rámutatott, hogy Oroszország nem szerepel az Egyesült Államok húsz legnagyobb kereskedelmi partnere között, és a kétoldalú forgalom kevesebb, mint az Egyesült Államok kereskedelmének egy százaléka.

“Nem szégyen ez?” – tette fel a kérdést.Az Oroszországban mára kialakult politikai bizonytalanság miatt a The Washington Post (TWP) pár héttel ezelőtt már újfent figyelmeztetette az amerikai üzleti köröket: “Oroszországban elnökválasztások lesznek a jövő márciusban, és senki sem tudja, vajon tényleg Medvegyev vagy Vlagyimir Putyin miniszterelnök lesz-e az új elnök. E két orosz politikus azt mondta, erről egymás között döntenek – emlékeztetett az amerikai lap, amely szerint politikai tekintetben lényegileg kevés a különbség közöttük. De bármely nagy oroszországi befektetés az egyikük vagy a másikuk jóváhagyását igényli, és jelenleg az a helyzet, az oroszországi üzleti élet nem akarja a tétet a rossz jelöltre tenni. „A mi országunkban a személyi garanciák, a személyes kapcsolatok még mindig sokkal fontosabbak a nagyvállalatok számára, mint a törvények, a jogszabályok, és a formális szabályozás”- idézett a TWP egy moszkvai szakértőt.

Sőt, a TWP még arra is felhívta a figyelmet, az orosz befektetők dollármilliárdokat hevertetnek külföldön az olajbevétel (növekedése) és a rubel erősödése ellenére. Olyan kombináció ez, amit korábban nem lehetett látni, és azzal fenyeget, hogy tartós kárt okoz az orosz gazdaságnak és Dmitrij Medvegyev elnök modernizálási törekvéseinek. Moszkvai közgazdászok ezt a bizonytalanság és a mélyen gyökerező pesszimizmus jeleinek tartják.

Hogy pedig az orosz elnökjelöltség körüli hírzavar még bonyolultabb legyen, miközben – hivatalos adatok szerint - az Oroszországból ez év első négy hónapjában kiáramlott tőke nettó összege aggasztó módon 30 milliárd dollár volt, Alekszej Kudrin pénzügyminiszter a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon jelezte, Oroszország képes akár 15 milliárd dollar összegű kölcsönt adni az IMF-nek ahhoz, hogy támogatást nyújtson az euroövezethez tartozó országoknak. Ily módon – hangoztatta Kudrin – Oroszország valójában közvetve segitséget nyújt Európának. Nagy tartalékaink vannak - 500 milliárd dollar – és növelni tudnánk támogatásunk arányát – tette hozzá. Való igaz. az orosz központi bank nemzetközi tartalékainak összege a jelen pillanatban már meghaladta az 521 milliárd dollárt.

Ahogy közeledik tehát az oroszországi márciusi elnökválaszás időpontja, egyre izgalmasabb hónapoknak nézhetünk elébe Oroszországban. És külföldi befektetők, üzleti körök és orosz szavazók számára előbb-utóbb világossá válik, elnökjelöltek valódi párharcára kerül-e sor, az orosz szavazóknak kínált és publikált választási programok mentén, vagy csupán  egyetlen elnökjelölt lesz, “önmagával versengve”, vagy pedig, egyfajta politikai szinjátéknak voltunk-e tanúi, egy előre megírt olyan titkos forgatókönyv valósul-e meg, amelyben minden lap már eleve le volt osztva…

A szerző a Magyar Újságírók Szövetsége Gazdasági Újságírók Szakosztályának elnöke