Próbaidő, munkaidő - Kinek kedvez az új szabályozás?

A rugalmas munkaidő alkalmazásának – a munkaidő-átcsoportosításnak – a lehetőségéből eddig leggyakrabban azt emelték ki a tervezet bírálói, hogy a munkaadók ezentúl heti 40 óra helyett 44 órás munkavégzést is elvárhatnak a munkavállalóktól, vagyis ugyanannyiért többet. Az állítás igaz, és az ellenkezője is: a két fél abban is megállapodhat, hogy a 40 órás munkarend valójában 36 órányi munkát jelent, vagyis ugyananynyiért kevesebbet kell dolgozni. A javaslat lényege a rugalmasság, de fontos, hogy ezt a rugalmasságot szabályozni kell, önkényesen alkalmazni tilos, és legfeljebb egy évig tarthat, túllépése esetén a munkavállaló számára többszörös bér jár. Szezonban lehet többet is dolgozni, szezonon kívül meg kevesebbet ugyanazért a fizetésért. Így elkerülhető, hogy valaki csak szezon idején alkalmazzon embereket, azon túl pedig elbocsássa őket, vagyis a munkavállalóknak is jó.

A hosszabb próbaidő alkalmazása ugyancsak egy lehetőség, és egyáltalán nem új, az állami szférában eddig is ismert volt, jól működött. A hosszabb próbaidő nem egyenlő a hosszabb bizonytalansággal. Egyre több ugyanis az olyan álláslehetőség, amely hosszabb tanulással jár. Így hosszú idő után derülhet csak ki, hogy például valaki alkalmatlan a feladatkör ellátására, és a munkavállaló oldaláról is esetenként csak 4-5 hónap után lesz világos, hogy azt a munkát nem neki találták ki. Az egyik legnagyobb gyártó cég például 6 hónapon át képzi leendő munkatársait, akik megkapják a bérüket, és csak a fél év után dönt arról, hogy kiket vesz fel, de ez idő alatt a próbaidős munkatársak nem végeznek termelőmunkát. Így a 6 hónapos próbaidő nem egyéb, mint befektetés, és értelmezhető így mindkét részről.

Két hetet egyben pihenni – ezt hívják rekreációnak. A tervezet szerint a munkavállalóknak szükségük van pihenésre, ezért 14 napot egyben minden munkavállalónak kötelező lesz kivennie, a munkaadónak pedig kiadnia. Kötöttségnek tekinthető, hogy a dolgozónak két részletben kell elmennie szabadságra, persze ettől el lehet térni a munkavállaló kérésére illetve – ahogy a tervezet fogalmaz – fontos gazdasági érdek esetén. Ilyen például, ha hirtelen sok a megrendelés és így a munka.

Kölcsönzés. Az EU azt szeretné elérni, hogy az így foglalkoztatottak is élvezhessék azokat a jogokat, amelyek a szerződéses állományra vonatkoznak, és a kölcsönzés valóban a rugalmasságot szolgálja, ne pedig kiskapu legyen a munkaadók számára. Jövőre egyetlen kölcsönzött sem kerülhet más elbírálás alá, sem pénzben, sem munkaidőben, sem munkafeltételben, mint a munkaszerződéssel foglalkoztatottak. Kölcsönzött sem lehet örökké az ember – mondja a tervezet, és öt évben maximálja ezt az időt, kérdés, hogy a kölcsönbe adónál vagy a vevőnél. Hiányozik ugyanakkor sok minden a mostani tervezetből, amelyek az irányelvben benne vannak. Nem számolja fel a diszkriminatív elemeket, például azt, hogy miért van hosszabb felmondási ideje a kölcsönzöttnek. Hogyan védhetjük piacunkat a külföldi kölcsönző mint szolgáltató szabad áramlásával szemben, hiszen a magyaroknak sokkal szigorúbb működési elvük van.

Évtizedes paragrafusokat kell képletesen kigyomlálni a munka törvénykönyvéből. Olyan jogszabályokra, törvényekre van szükség, amelyek kiszolgálják és segítik a mai piac igényeit, mert csak így lehet több állás, több munkalehetőség. Több alternatívát kell adni a foglalkoztatás formájára is, gondolok itt a job-sharingre, vagyis, hogy többen látnak el egy munkát. Vagy például a munkakeret-szerződésre is, amelyek jelentenek egyfajta szerződéses kötelezettséget, ez az on call duty. Egymillió új munkahely, meglehet, soknak tűnik, de egymillió embernek munkalehetőséget biztosítani több mint elvárás, kötelezettség. Ennek teljesítéséhez egyszerű, érthető, világos és rugalmas szabályozásra van szükség.