Problémacsere

Két nappal ezelőtt ezeken a hasábokon azt írtam, hamarosan kiderül, valódi érdekegyeztető testület vagy gittegylet lesz-e a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács. Mára a törvényjavaslat benyújtása után világossá vált: az eddigi érdekegyeztető fórumok, többek közt az Országos Érdekegyeztető Tanács helyett létrehozandó új testületnek nem lesz valódi hatásköre. A kormány önállóan dönthet a munkaügyi kérdésekről, többek közt a minimálbérről is. Képviselője csupán megfigyelőként működik majd, míg a munkaadók és munkavállalók boldog-boldogtalannal összeterelve vitázhatnak.

A kormány szándéka jól ismert: jelentősen át kívánja alakítani a munka világát, a formális tárgyalások és a megegyezés kötelezettsége viszont több ponton keresztülhúzhatja számításait. Orbán Viktor tegnapi, a kormány első évét értékelő beszédében világosan kifejtette, a bérkompenzációra azért van szükség, hogy az új adórendszer eredményeképp a kabinet ne veszítse el politikai támogatottságát. Sejthető tehát, hogy a jövőben a gazdaságpolitika tervezői által megalkotott, kihirdetett és tudomásul veendő minimálbérszint ugyanezt a politikai célt szolgálja. Ahhoz sem kell különösebb rosszindulat, hogy feltételezzük: mindez az adójóváírás kivezetésének a fájdalmait is hivatott csillapítani.

Nem történik más, mint hogy a kormány most már bevallottan politikai kockázatkezelésre használja fel a béralku-mechanizmust, ám ezzel újabb kockázatokat teremt. Nagyobb teherviselésre kényszeríti a kisvállalkozásokat, amelyek jelentős részét alkotják szavazóbázisának, ráadásul a munkahelyteremtésben is kulcsszerepet játszanak. A munka világát alakító egyéb döntéseit pedig várhatóan a szakszervezetek kifogásolják majd, amelyek számára – tárgyalás hiányában – nem sok más lehetőség marad, mint a sztrájk. Ez pedig már végképp nem jó egyik szereplőnek sem.