Ragtapasz

Athén csapdába ejtette az Európai Uniót. Áttekintve a görög tagság harminc évében az EU ellen elkövetett bűnöket, nincs is ebben semmi meglepő. Elcsalt és rossz célra költött uniós támogatások, rutinná váló hazudozás az ország gazdasági állapotáról, végtelenül korrupt intézményrendszer emléke rémlik fel annak, aki legalábbis a görögök euróövezeti belépése, 2001 óta figyeli az onnan érkező híreket. Kétséges, hogy Brüsszelben ne tettek volna így, ám a közvetlen államcsődveszélyig a baljós hírek mintha nem rengették volna meg a rendszert.

Lehet persze arra hivatkozni, hogy az uniónak meg van kötve a keze, és mostanáig nem volt megfelelő eszköze a renitens tagországok büntetésére vagy komolyabb gazdálkodási fegyelem kiharcolására. Ám most, amikor már biztosra vehető, hogy a tavaly májusban megszavazott 110 milliárd eurós mentőcsomag sem húzta ki a görögöket a bajból, megint csak ugyanazzal a módszerrel próbálkoznak az esetükben. Ez pedig elgondolkodtató, pláne, hogy semmi garancia nincs arra, újabb megszorítások vagy privatizációk a piacok számára is elfogadható stabil pályára állítanák a görög gazdaságot.

Lassan Brüsszel szavahihetősége lesz a tét, így az egyelőre tabuként emlegetett B tervek lassan elvárásokká válnak a világ szemében. A következő időszak nagy kérdése tehát az lehet, fel mer-e vállalni az EU egy radikális megoldást a görögökkel szemben (legyen szó az euróövezetből való kizárásról, esetleg a nemzeti önrendelkezés megcsorbításáról például az adófizetés felügyeletével), vagy a mentésre szánt EU-kassza állandóvá tételével felvállalja az állandósított tűzoltást is.

Az mindenesetre megnyugtató fejlemény, hogy a görög parlament megszavazta tegnap az újabb megszorításokat. Pont, mintha valaki hosszas keresés után talált volna egy tekercs ragtapaszt a süllyedő Titanicon.