A látszatra elég csak a kormányzati lakástámogatás

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium több mint másfél milliárd forint keretösszegben ír ki pályázatot energiahatékonysági felújításokra és energiatakarékos új otthonok építésére. A hagyományos építésű, 1992 előtti ingatlanok átfogó energetikai korszerűsítése során a nyílászárók cseréjére, a homlokzatok és födémek hőszigetelésére, a hagyományos energiaforrással működtetett fűtési és használati melegvíz-rendszerek felújítására, átalakítására, valamint a megújulóenergia-felhasználás elősegítésére kerülhet sor. Ezekre a célokra lakásonként legfeljebb három-öt millió forint támogatás nyerhető el, ez a teljes beruházási érték 40-50 százalékát fedezheti. A beruházással érintett lakóingatlannak legalább három energetikai kategóriát kell javulnia. Az új építésű otthonok támogatásának célja az, hogy az épületek A vagy A+ kategóriás energetikai szintet érjenek el, s négyzetméterenként 40-60 ezer, de lakóegységenként legfeljebb négy-hat millió forint pályázati forrás pályázható. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint 2009-ben az építőipar összesített nettó árbevétele 3367 milliárd forint volt. Ez 2010-ben jelentősen mérséklődött, 2011-ben pedig már csak közel 3000 milliárd forintot tehet majd ki. A minisztérium a támogatásintenzitást 40-50 százalékra teszi. A kisebb értékkel számolva a 1,5 milliárd forint támogatásból 3,7-3,8 milliárd forint beruházás valósulhat meg a lakossági körben (ez az építőipari tevékenység 0,11 százaléka! – vagyis ennyivel élénkíti a hazai építőipart ez a pályázat). A felújításoknál három-öt millió forint támogatási összeggel számolnak, az új építés esetében pedig négy-hat millióval (ez utóbbinál különösen érthetetlen a jelentős eltérés, hiszen egyszerűbb valamit újonnan megépíteni, mint meglévő szerkezeteket átalakítani, de ez egy külön kérdés), Átlagosan hárommillió forint támogatással számolva a 1,5 milliárd forint támogatás 500 (!) lakás felújításához, illetve építéséhez járulhat hozzá. Nyilván ez is több a semminél, de ettől érdemben aligha csökken a hazai szén-dioxid-kibocsátás, még ha rögtön három osztállyal javul is az épületek energiahatékonysága.

Aki már próbált energiahatékonysági pályázatot benyújtani, tudja, hogy nem kevés papírmunka előzi meg a beadást. Emellett ki kell fizetni a tervezőt, ki kell választani a műszaki ellenőrt, akinek egy elő-versenytárgyalást is le kell bonyolítania, el kell készíteni az energiatanúsítványt (amelyhez képest majd három fokozatot javul a hatékonyság), stb. Ez az egyes társasházak részére (ahol általában a fizetési fegyelem sem mindig erős) sokszor nem vállalható költség, pont azoknál, akiknek tényleg elkelne a segítség az energiaköltségek csökkentése révén. S akkor még nem beszéltünk a beruházás önerejének előteremtéséről sem.

Kérdéses mindezek után, hogy mely társasházak lesznek képesek pályázni, vajon valóban a leginkább rászorulókhoz jut a pénz? Vagy az újlakás-építőkhöz vándorol majd a támogatás? (Itt is inkább a nagyobb kivitelezőkhöz, akik képesek kivárni a pályázat elbírálását – ez gyakran fél-egy év, illetve később várni is tudnak a pénzükre, amely igen gyakran az elszámolást követő öt-hat hónappal érkezik). Valószínűleg ez esetben is egy újabb (bár jobbító szándékú) látszatintézkedésről van szó, amely nem számol érdemben azzal, hogy a hazai lakásállomány közel fele sürgős felújításra szorul (beázó tetők, hulló vakolat és így tovább), és csak sokadrangú kérdés a lakók számára a (jóval költségesebb) energiatakarékosság. Ez a pénz így csak csepp a tengerben. Egy cseppecske.