BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Alkalmas-e a közmunka a foglalkoztatás bővítésére?

Kulcsszerepet szán a közmunkának a kormány a foglalkoztatási ráta javításában, a tervek szerint százezreknek adnának munkát országos és helyi programok keretében. Nem világos még ugyanakkor, milyen formában teszik ezt. Az eltérő koncepciók egyikében a nyílt munkaerőpiacra segítenék a programban részt vevőket a civilek és az egyházak segítségével, míg a másikban nagy állami beruházásoknál adnának munkát az állástalanoknak. Kérdés: képes-e a közmunka hosszabb távon javítani a nemzetközi összehasonlításban is alacsony hazai foglalkoztatási rátát?
2011.07.01., péntek 05:00

Bod Péter Ákos. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára. Illúziók. Ha a közfoglalkoztatásban a nagy állami beruházásoktól várja valaki a megoldást, az legalább részben illúziókat kerget. A közfoglalkoztatás leendő résztvevői ugyanis kiestek a munka világából, az ő visszavezetésük a munkaerőpiacra nem lehet sikeres nagy szervezeti felépítést igénylő, gépesített, óriási állami beruházások segítségével. Esetükben sokkal sikeresebb lenne a kisebb, helyi jellegű, jóval egyszerűbb szervezeti rendszerű programokba bekapcsolódni, kicsi vagy közepes vállalkozásoknál, civilszervezeteknél, egyházaknál, helyi közösségeknél dolgozni. A közfoglalkoztatással kapcsolatban nagy ívű beruházások hangsúlyozása inkább politikai okokkal magyarázható, ám a világ megváltozott, száz évvel ezelőtti párhuzamok emlegetése ma már nem helytálló.


Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára. Fontos szerep. Középtávon elképzelhető, hogy a nagyberuházásoknak pozitív szerepük lehet a közfoglalkoztatásban, de ez a módszer sokáig nem tartható, ez a része véges. A közfoglalkoztatásnak azonban lehet fontos átmeneti szerepe a munkaerőpiac gondjainak a megoldásában. Mindazok számára, akik nem találják a helyüket, a munkaerőpiacon a közfoglalkoztatás segítséget nyújthat ahhoz, hogy végül visszatérhessenek a munka világába. Fontos, hogy mindezt empatikus, humánus keretek között valósítsák meg, és azt is komolyan, szakértők segítségével kell mérlegelni, milyen bérezési feltételekkel működjön a rendszer. A bérszintnek vonzónak kell lennie a munkáltató számára, de ha túlságosan alacsony lesz, az már kiszoríthatja a meglévő munkavállalókat, ez pedig mindenképpen elkerülendő.


Scharle Ágota. A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet vezető kutatója. Vegyes tervek. A tömeges közmunka a hazai kutatások, illetve a nemzetközi tapasztalatok szerint sem képes a tartós munkanélküliséget csökkenteni. Az erre szánt milliárdok jobban hasznosulnak, ha a stadiont korszerű technológiával építik fel, a munkanélkülieket pedig fejlesztő szolgáltatásokkal a nyílt munkapiacra segítik vissza. Az utóbbi rövid távon nem olcsóbb ugyan, mint a közmunka, viszont néhány éven belül megtérül, ahogy csökken az állami támogatásra szorulók aránya. A sajtóban megjelent kormányzati tervek vegyesek: tömeges programokról és a nonprofit szervezetek bevonásával működő, személyre szabott fejlesztéssel összekapcsolt programokról is lehet hallani. Az utóbbi irány egyértelműen ígéretesebb.


Varga László. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke. Sok a veszély. Statisztikailag növelheti ugyan a foglalkoztatottak létszámát egy ilyen közfoglalkoztatási rendszer, ám nem alkalmas a munka világát érintő problémák megoldására. A közfoglalkoztatás tervezett átalakítása ugyanis nem eredményez majd érdemi tevékenységet, és nem lesz alkalmas arra sem, hogy a benne részt vevőket visszavezesse a munkaerőpiacra. Sok egyéb veszélyt is látok a tervezetben. Ha a bérezés szintjét a nyílt munkaerőpiacinál alacsonyabban határozzák meg, az a vállalkozókat arra fogja sarkallni, hogy legális munkavállalóikat közfoglalkoztatottakra cseréljék. A legnagyobb baja a közfoglalkoztatás átalakításának azonban az, hogy a kormány nem tárgyal erről senkivel, valódi konzultáció nem előzi meg az intézkedéseket.


Németh Dávid. Az ING Bank elemzője. Van pozitív példa. „Rövid távon valószínűleg meglátszik a foglalkoztatásban a hatásuk. Hosszabb távon azonban felmerül, hogy mennyire fenntartható a rendszer, miből, minek a rovására finanszírozható. Ahol ezt az eszközt sikerrel alkalmazták, ott rendszerint csak néhány évre hirdették meg, és szervesen kapcsolódott egy képzési programhoz, mint például a 80-as években Finnországban. Negatív példa is akad, például a belga kormány beletörődött, hogy a szociális kiadások részévé vált a közmunka, miközben érdemben nem javítja a foglalkoztatást. Kiderült, erős kényszerítő erő szükséges, hogy az egyén is aktívan tegyen az elhelyezkedéséért. A hazai rendszer egyik pozitívuma viszont, hogy a résztvevők mobilizálása, utaztatása is a része.”

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.