Átmeneti adósságrendezés

Európában egyedülálló, hogy az önkormányzatok működésével kapcsolatban olyan törvényt alkottak 15 évvel ezelőtt, amely lehetetlenné teszi a helyhatóságok csődbe jutását. Az önkormányzatok nem szűnhetnek meg, ellentétben a gazdasági társaságokkal, ezért az adósságrendezési eljárást tartották olyan folyamatnak, amelynek során az önkormányzatok viszszanyerhetik a fizetőképességüket. Ezt az eljárást olyan esetben kell elindítani, amikor egy önkormányzatnak 90 napon túli kifizetetlen számlaállománya van, függetlenül az összeg nagyságától. Az elmúlt 15 év alatt 45 esetben indult ilyen eljárás, elsősorban kisebb települések esetében, pontosan azért, mert azok nem rendelkeztek olyan hitelfelvételi lehetőséggel, amellyel a likviditási gondokat megoldhatták volna.

Szigetvár volt az első város, ahol elindult ez az eljárás, megmutatva annak jó és rossz oldalát. Esztergom esetében került sor arra, hogy a törvényt újra átnézzék, illetve módosítsák. A Heves Megyei Önkormányzat ellen 2011 tavaszán indított adósságrendezési eljárás miatt pedig a kötelezően ellátandó feladatok listáját kellett kibővíteni. Az eljárás lényege, hogy amíg az önkormányzat nem tudja kifizetni a számláit, illetve az adósságait rendezni kénytelen, csak az úgynevezett kötelezően ellátandó önkormányzati feladatokra költhet. Az elmúlt évek alatt az ágazati előírások és szabványok, valamint az új törvények más feladatellátásokat is kötelezővé tettek az önkormányzatok számára. Idetartozik például a sport, a közművelődés vagy a megyei önkormányzatok esetében a múzeumok, illetve a kollégiumi ellátás biztosítása. Éppen ezért volt szükség a törvény ilyen jellegű módosítására.

Ebben az esetben, úgy tűnik, a törvénymódosítás nem általános helyzetre készült, hanem speciális (helyi) kérdéseket tisztáz. Általános esetben az adósságrendezést úgynevezett reorganizációs hitelfelvétellel kívánják megoldani. Ezt azért tartom aggályosnak, mert az eljárás lényege éppen az, hogy a meglevő erőforrások felhasználásával legyen képes az önkormányzat a már elvállalt hiteleit kifizetni. Egy újabb hitelfelvétel csak súlyosbítja a helyzetet, a problémát csupán rövid távon oldja meg. Az adósságrendezési eljárás során az egyezségek megkötése éppen azt szolgálja, hogy az adósok követeléseit nem teljes mértékben, hanem bizonyos százalékban elégítik ki. A reorganizáció pedig azért szükséges, hogy az önkormányzatok közép- és hosszú távon finanszírozhassák azt.

A törvény módosítása – ellentétben az eredeti törvénnyel – csak a képviselő-testületeknek teszi lehetővé, hogy ezt az eljárást megindítsák. Miután ezt minden esetben a bíróság rendeli el, a bíróságoknál mérlegelési jogkör nélkül el kell utasítani azt a beadványt, amelyet nem a képviselő-testület szavazott meg. Ennek az a veszélye, hogy bizonyos esetekben – konkrétan ma Magyarországon több ilyen is van, amikor egy polgármester és egy más politikai többségű testület között nincs egyetértés – meg van kötve a polgármester keze. Ráadásul ezekben az esetekben a polgármester személye azért döntő, mert az összes megállapodást neki kell aláírni. A törvénymódosításnak az a része, amely lehetővé teszi, hogy a polgármesternek még azt a jogát is elvonják, amelyet az önkormányzati törvényben biztosítottak, miszerint a képviselő-testület összehívásával és a testületi ülés levezetésével koordinálja a folyamatot, súlyosan sérül az önkormányzatok és a polgármesterek függetlensége.

Összességében elmondható, hogy az adósságrendezési törvénynek az a célja és szándéka, hogy az önkormányzatokat időben figyelmeztesse arra, ne vállaljanak olyan hiteleket és feladatokat, amelyeknek a kifizetésére nincs fedezetük. Ez mindenképpen helyes, azonban ezzel a módosítással a törvényhozó egy konkrét, esztergomi helyzetet próbál kezelni. Az újabb hitelfelvétellel pedig az adósság hosszú távon növekszik

n A szerző Esztergom polgármestere