Sokan, elsősorban az infokommunikációs ipar szereplői között nem kedvelték Viviane Reding korábbi média- és távközlési biztost keménységéért, szókimondásáért. Azt azonban senki sem vitathatta el tőle, hogy a 2005–10 közötti európai bizottsági ciklus – és talán az azóta eltelt időszak – legsikeresebb, valóban összeurópai és az állampolgárok számára kézzelfogható előnyökkel járó intézkedést, a nemzetközi távközlési barangolás (roaming) szabályozását ő kezdeményezte és valósította meg. 2007-ben az európai szabályozó hatóságok akkori képviselői (ERG, ma BEREC) egyetértettünk a szabályozási céllal, miszerint azonnali lépések kellenek a roamingdíjak letöréséért, hiszen az amúgy jól működő szabályozási keretirányelv és alkalmazói számára a roaming kérdése évek óta megoldhatatlan feladatot jelentett. Míg a többi részpiacon a verseny és a szabályozói intézkedések a befektetések fejlődésével párhuzamosan a felhasználói árak csökkenését idézték elő, addig a roaming esetében az árak változatlan szinten és „hihetetlen” profittartalommal fennmaradtak. Ennek okát pedig a
piaci szereplők oldaláról fennálló érdekhiány (nem saját ügyfélnek számláz a szolgáltató, magas profitráta) és a szabályozói oldal eszköztelensége (tipikusan határokon átnyúló problémát nemzeti hatókörrel kezelni) együttesen jelentette.
Ugyanakkor mi, szabályozók nem lelkesedtünk a konkrét megoldásért, a kiskereskedelmi szabályozás bevezetéséért, hiszen akkor már lassan 10 éve azon dolgoztunk azon, hogy – a korábbi direkt beavatkozással, kiskereskedelmi árszabályozással szemben – a nagykereskedelmi piacokon bevethető eszközökkel hogyan érhetjük el a kiskereskedelmi árak csökkenését. Éppen ezért kimondatlanul, de egyetértés alakult ki a szabályozók és a politikacsinálók között: a roamingnak „kivételnek” kell lenni. Kivétel és nem példa: nehogy a roaming szabályozási sikerén felbuzdulva intervencionalista hullám induljon Brüsszelben (például „szabályozzuk az internetelérés fogyasztói árát!”). Kivétel, amely fokozatosan el is tűnik: minél előbb piacbarát, strukturális választ kell találni e piaci anomáliára.
Mindannyiunk szerencséjére az előbbi veszélyre nem volt példa, az utóbbira pedig immár Neelie Kroes igyekezett választ találni a Roaming III. javaslatában. Javaslata igazi újdonságot hordoz, amellyel igyekszik a fent említett, ki nem mondott ígéretet beváltani, azaz a kiskereskedelmi árszabályozást piacbarátabb megoldással kiváltani, versenyt teremtve egy határon átnyúló európai részpiacon. Ezt szolgálja a nemzetközi adatroaming nagykereskedelmi piacának „kierőszakolása”, a mobilszolgáltatók nemzetközi adatroaming-szolgáltatásának szétválasztása, lehetőséget biztosítva új belépők számára és a felhasználóknak a (szolgáltató)választásra.
A javaslattal szemben számtalan bírálat megfogalmazódott már, miszerint korai a 2014-es dátum, kiforratlan a konkrét szabályozói megoldás, a roamingolók nem fognak vele bajlódni, illetve nem egész egy év áll rendelkezésre az európai jogalkotási folyamat befejezésére, stb. Az mindenesetre biztos, hogy a következő mintegy 12 hónapban az érintett szereplőknek, akár mobilszolgáltatók, akár a roamingpiacra belépni kívánó piaci szereplők, akár szabályozók, egy olyan konkrét megoldásban kell megegyezniük, amely az adatroamingolók számára választást, alacsonyabb költségeket és az ügyintézésben könnyebbséget jelent. Az is egyértelmű, hogy a szolgáltatók profitjuk egy újabb részét lesznek kénytelenek „feláldozni”. Ez azonban a fogyasztók számára előnyösen, a versenyhelyzet megerősítésével és nem egyéb, más terhek kivetésével valósul meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.