Egy szép új verseny felé

Sokan, elsősorban az infokommunikációs ipar szereplői között nem kedvelték Viviane Reding korábbi média- és távközlési biztost keménységéért, szókimondásáért. Azt azonban senki sem vitathatta el tőle, hogy a 2005–10 közötti európai bizottsági ciklus – és talán az azóta eltelt időszak – legsikeresebb, valóban összeurópai és az állampolgárok számára kézzelfogható előnyökkel járó intézkedést, a nemzetközi távközlési barangolás (roaming) szabályozását ő kezdeményezte és valósította meg. 2007-ben az európai szabályozó hatóságok akkori képviselői (ERG, ma BEREC) egyetértettünk a szabályozási céllal, miszerint azonnali lépések kellenek a roamingdíjak letöréséért, hiszen az amúgy jól működő szabályozási keretirányelv és alkalmazói számára a roaming kérdése évek óta megoldhatatlan feladatot jelentett. Míg a többi részpiacon a verseny és a szabályozói intézkedések a befektetések fejlődésével párhuzamosan a felhasználói árak csökkenését idézték elő, addig a roaming esetében az árak változatlan szinten és „hihetetlen” profittartalommal fennmaradtak. Ennek okát pedig a
piaci szereplők oldaláról fennálló érdekhiány (nem saját ügyfélnek számláz a szolgáltató, magas profitráta) és a szabályozói oldal eszköztelensége (tipikusan határokon átnyúló problémát nemzeti hatókörrel kezelni) együttesen jelentette.

Ugyanakkor mi, szabályozók nem lelkesedtünk a konkrét megoldásért, a kiskereskedelmi szabályozás bevezetéséért, hiszen akkor már lassan 10 éve azon dolgoztunk azon, hogy – a korábbi direkt beavatkozással, kiskereskedelmi árszabályozással szemben – a nagykereskedelmi piacokon bevethető eszközökkel hogyan érhetjük el a kiskereskedelmi árak csökkenését. Éppen ezért kimondatlanul, de egyetértés alakult ki a szabályozók és a politikacsinálók között: a roamingnak „kivételnek” kell lenni. Kivétel és nem példa: nehogy a roaming szabályozási sikerén felbuzdulva intervencionalista hullám induljon Brüsszelben (például „szabályozzuk az internetelérés fogyasztói árát!”). Kivétel, amely fokozatosan el is tűnik: minél előbb piacbarát, strukturális választ kell találni e piaci anomáliára.

Mindannyiunk szerencséjére az előbbi veszélyre nem volt példa, az utóbbira pedig immár Neelie Kroes igyekezett választ találni a Roaming III. javaslatában. Javaslata igazi újdonságot hordoz, amellyel igyekszik a fent említett, ki nem mondott ígéretet beváltani, azaz a kiskereskedelmi árszabályozást piacbarátabb megoldással kiváltani, versenyt teremtve egy határon átnyúló európai részpiacon. Ezt szolgálja a nemzetközi adatroaming nagykereskedelmi piacának „kierőszakolása”, a mobilszolgáltatók nemzetközi adatroaming-szolgáltatásának szétválasztása, lehetőséget biztosítva új belépők számára és a felhasználóknak a (szolgáltató)választásra.

A javaslattal szemben számtalan bírálat megfogalmazódott már, miszerint korai a 2014-es dátum, kiforratlan a konkrét szabályozói megoldás, a roamingolók nem fognak vele bajlódni, illetve nem egész egy év áll rendelkezésre az európai jogalkotási folyamat befejezésére, stb. Az mindenesetre biztos, hogy a következő mintegy 12 hónapban az érintett szereplőknek, akár mobilszolgáltatók, akár a roamingpiacra belépni kívánó piaci szereplők, akár szabályozók, egy olyan konkrét megoldásban kell megegyezniük, amely az adatroamingolók számára választást, alacsonyabb költségeket és az ügyintézésben könnyebbséget jelent. Az is egyértelmű, hogy a szolgáltatók profitjuk egy újabb részét lesznek kénytelenek „feláldozni”. Ez azonban a fogyasztók számára előnyösen, a versenyhelyzet megerősítésével és nem egyéb, más terhek kivetésével valósul meg.