Elegendőek a nyilatkozatok?

Ahogy azonban az lenni szokott, a részletek vizsgálatakor mind több kérdés vetődik fel: valóban fenntarthatóvá válik-e a görög adósságpálya; elég lesz-e az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) jelenlegi forrása a fertőzés megállítására; milyen következményei lehetnek a magánhitelezők „önkéntes” részvételének? A szkeptikusabb elemzők mindezek alapján könnyen arra a következtetésre juthatnak, hogy a mostani intézkedéscsomag sem különbözik az előzőktől: legfeljebb tűzoltásra jó, a bajok gyökerét, a valutaunió intézményi problémáit nem kezeli.

Pedig ezen a téren is történt előrelépés. Ha a minden tagállam által egyetemlegesen garantált, közös eurókötvények kibocsátásáról nem is döntöttek, az EFSF tevékenységi körét jelentősen bővítették. Talán sokak figyelmét elkerülte az, hogy az Európai Bizottság „munkacsoportot” küld Athénba „technikai segítségnyújtásra”. Ez ugyan még messzire van a sokat emlegetett fiskális uniótól, amely nélkül az euróövezet belső ellentmondásai minduntalan a felszínre bukkannak, ám Nicolas Sarkozy francia elnök nyilvánvalóvá tette: a következő hónapokban újabb bejelentések várhatók az integráció elmélyítéséről.

Lehet tehát fanyalogni a válságcsúcs eredményein, aki azonban reálisan ítéli meg az euróövezet tagállamainak jelenlegi állapotát és felkészültségét a továbblépésre, az ennél csak jóval kevesebbre számíthatott. Számos tabu megdőlt, és a folyamat nem áll meg. Hogy mindez elég lesz-e a piacok meggyőzésére és az euróövezet fennmaradásához, az már más kérdés.