Kis pénz, kis munka

A legtöbb megyében azt panaszolják: minden olyan feladat az övék, amelyet nem szeretne ellátni sem az állam, sem a települések, ezek pedig komolyabb anyagi segítség híján csak a veszteséget termelik nekik. Eddig tehát sok feladatra jutott kevés forrás – a kormány most úgy szeretne ezen segíteni, hogy pénzt ugyan nem ad, viszont elveszi a feladatokat. S való igaz, ha nincs milyen munkát elvégezni, tényleg nem is olyan nagy baj, hogy nincs miből. Első ránézésre. Mert a legnagyobb nehézség, a forráshiány ettől még nem oldódik meg, legfeljebb az állami költségvetésben majd kevésbé látszik meg, mint a megyéknél.

Az persze nem kérdés, mindenáron el kell kerülni, hogy tömegesen jelentsenek csődöt a megyék. Ha nincs állami segítség, Heves csak az első dominó lenne; az, hogy most sok feladatot elvesznek tőlük, nagyon jó mentőöv rövid távra. Kérdés azonban, mi módon érnék el, hogy ez ne csak a problémák eltolását jelentse. Ezt pedig egyelőre nem látni.

Nem dőlt még el ugyanis, hogy a megyei intézmények sorsa mi lesz, pedig ez lehet a megoldás egyik kulcsa. Bezárnák a múzeumokat, mint Pest megye tette a télen, s hozzá még színházakat, könyvtárakat? Megpróbálnák a lehetetlen helyzetben is fenntartani, ahogy Heves most? Alapvető, koncepcionális kérdésről van szó, az pedig már-már gazdaságfilozófia, mit gondoljunk arról, közpénzből kell-e ezeket fenntartani.

Egy azonban biztos: a kormány nagy kockázatot vállalt magára. Ha rosszul ment a megyékben valami, eddig a helyieké volt a felelősség, mostantól a kabineté. Ahogy a kormányé lesz a siker is, ha meg tudják menteni a végzetesen eladósodott megyéket. Az esély adott – kíváncsian várhatjuk az eredményeket.