Az Európai Politikai Unió, avagy bátorság, és bátorság...

Az elv nagyon egyszerű volt: a franciák és a németek, győztesek és legyőzöttek, de alapvetően mindketten vesztesek a három nagy háború után bizalmat akartak teremteni, és látni, tudni akarták, mennyi fegyvert gyárt a másik, mennyi szenet és acélt akar felhasználni, hiszen ezek nélkül akkor (sem) lehetett fegyverkezni.

A további válságok során is a bizalom, illetve annak újrateremtése volt az egyik kulcs a fejlődéshez, és ez most sincs másképp. Bizalmat kell teremteni, és az elv ezúttal sem bonyolult, bár most nem a másik fegyvergyárába akarnak belepillantani, hanem a zsebébe, költségvetésébe, sőt bele is akarnak szólni, hogy a másik fél mennyit költhet, mennyi adósságot csinálhat.

Nemrégiben már idéztem Balázs Pétert, aki az idén tavasszal adott interjút a Harvard Business Review magyar kiadásának, és az Unió egyik nagyon komoly gondjának azt nevezte: több a funkció az irányításban, mint a feladat. Valóban, a 27 tagállam 27 biztosa békeidőben sem képes hatékonyan működni, válság idején pedig egyenesen katasztrofális az a döntési mechanizmus, ami szuperbürokráciaként telepedett Európára. Ehhez jönnek még a megmaradt nemzetállami kompetenciák, és a katyvasz tökéletes, az eredmény így csak a bukás lehet. Egyszerűbb és jóval hatékonyabb irányításra van szükség.

Az Unió azonban éppen a legválságosabb időkben képes lehet arra, amit békeidőben nem tud: a tagországoknak le kellene mondaniuk olyan jogokról Brüsszel javára, amelyek jelenleg alkotmányjogilag védettek a nemzetállamok számára. Újra kellene tárgyalni a Lisszaboni Szerződést, és ami elképzelhetetlen volt egészen a közelmúltig, az lehetségessé válhat, mert a szükség rászorítja a tagállamokat, és elfogadják a nemzeti szuverenitás szükséges korlátozását, az európai pénzügyminisztérium létrehozását. Ha belegondolunk, akkor már csak a közös külügy és hadügyminisztérium kell, és ott vagyunk 1867-ben, a KuK modellnél...

Így a gazdasági és pénzügyi unió után létrejöhet a politikai unió, amely az alapító atyák elképzeléseiben szerepelt, mint távlati cél, de oly messzinek tűnt, hogy arról igazán komolyan nem kezdtek tárgyalásokat. Ehhez persze igen nagy levegőt kellene venni mindenkinek, kis és nagy tagországoknak, főleg azok vezetőinek, és az európai polgároknak is, hiszen ha a politikai unió létrejön, akkor az  elmúlt másfél-kétszáz esztendő keretei, a nemzetállamok változnak meg,
és megalakulhat az Európai Szövetségi Államok...

Európa története a válságok története, és a fentiekben leírtak egy lehetséges forgatókönyvet, pontosabban annak vázlatát tartalmazzák. természetesen vannak más, ennél akár valószínűbb forgatókönyvek is, de véleményem szerint a legkisebb rossz és a legnagyobb perspektíva Európa számára ebben található.

Európa története a válságok története, az Európai Unió fejlődése pedig az újabb és újabb krízisek nyomán vált lehetségessé. Így történt ez az alapításkor, hiszen a második világháború brutális pusztítása, és a nyomában kialakult válság hozta létre az alapokat, a szén és

acélközösséget.László József-->