Chipsadóval sem lehet megnevelni minket - Bejön a 20 milliárd?

A felmérés legfőbb üzenete szerint a megkérdezettek többsége nem mond le az érintett termékek élvezetéről, így változatlan volumenű vásárlással számolhatunk. Első ránézésre ismét olyan intézkedéssel állunk szemben tehát, amely mindenkinek jó. A költségvetés mintegy 20 milliárdos többletbevételhez jut, ami az adott költségvetési helyzetben üdvözlendő. A kereskedők sem járnak rosszul, a forgalom ugyanis változatlan marad. A fogyasztók pedig ugyanolyan volumenben vásárolják az egészségre ártalmas, túl édes vagy túl sós termékeket. De hol marad a magasztos cél, az egészséges táplálkozás kikényszerítése?

A kutatási eredmény azokkal a hosszú történelmi tapasztalatokkal függ össze, amelyek az egészségre ugyancsak veszélyeket hordozó termékek adózásával kapcsolatosak. A chipsadó persze nem összehasonlítható nagyságú az alkoholra, illetve a dohányárukra kivetett adókkal, amelyeknél azonban általános tapasztalat, hogy az emelés időszakában átmenetileg ugyan csökkentik e termékek fogyasztását, de nagyon rövid idő után visszaáll a korábbi trend. Úgy tűnik, az élvezeti termékek fogyasztása meglehetősen érzéketlen az árakra, az adókra, és erre az eléggé el nem ítélhető tulajdonságra a chipsadó bevezetése előtt számosan figyelmeztettek, és erre a közvélemény-kutatás is egyértelmű választ adott.

Bár az adó a legfőbb deklarált politikai célját nem érheti el, igazából ebben semmi meglepő nincs. Közgazdasági értelemben az alapkérdés inkább az, igaz lehet-e, hogy az érintettek mindegyike – az állam, a termelők és forgalmazók, illetve legfőképpen a fogyasztók – jól járnak, illetve pénzügyi pozícióik nem romlanak. Bár a többletadó-bevétel biztosítottnak látszik, a valóságos nemzetgazdasági szintű hatások számbavételéhez azonban egy kissé mélyebbre kell ásni, és a várható közvetett hatásokat is érdemes figyelembe venni.

Abból lehet és kell kiindulni, hogy nemzetgazdasági szinten a termékekre és szolgáltatásokra fordítható lakossági vásárlóerő többé-kevésbé adott, a mostani pénzügyi-gazdasági válsággal sújtott időszakban pedig csak szerényen növekedhet. Pontosabban, nálunk inkább az eddigi drasztikus csökkenési ütem gyengülhet, a következő időszakban inkább stagnálásra számíthatunk. Ebben a helyzetben egy termékcsoport adója növelésének hatása sokirányú lehet. Az egyik természetesnek tűnő következmény az érintett termékek fogyasztásának csökkenése, de a megjelent közvélemény-kutatás szerint erre nem kell számítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi sem változik. Ha az egészségre veszélyeket jelentő termékek fogyasztása változatlan marad a megemelkedő árakon, akkor változatlan lakossági jövedelmek esetén az valószínűsíthető, hogy az egyéb termékek, szolgáltatások fogyasztása csökken. Persze az is elképzelhető, hogy a fogyasztás nem csökken, amennyiben a lakossági hitelek megnőnek, vagy a lakosság megtakarításai mérséklődnek.

A költségvetés szempontjából nagy kérdés, hogy az egyéb termékek fogyasztásának csökkenése milyen adótartalmú termékeknél következik be. Így nincs kizárva, hogy a tervezett 20 milliárdos többletbevétel a más termékek eladásának visszaesése miatt nem teljesül. Nem vitás ugyanakkor, hogy országos szinten a kereskedelem sem lesz változatlan, hanem az egyéb termékek esetében egyértelműen csökken. A legnagyobb vesztes – mint mindig – a fogyasztók összessége, mert az új adóból a költségvetésbe befolyó összeggel mérséklődik elkölthető jövedelmük, amennyiben az a hiány csökkentését szolgálja.

A klasszikus, nálunk ma már nem érvényes közgazdasági megközelítésben ezt szokták megszorításnak nevezni. Igazából a chipsadó a hazai adózás tengerében szóra sem lenne érdemes, de a vele kapcsolatos hatások jól érzékeltetik, bármilyen méltányolható és indokolható új adó a lakosság számára – nevezhetjük bárminek – fogyasztáscsökkenésként, megszorításként jelentkezik.