Mégsem az ördög terve

Miért köt meg valaki olyan szerződést, amely nem jó neki? Nehezen érthető. Egy a pénzügyekben és a jogi útvesztőkben járatlan embernél talán még elfogadható volna egy ilyen, Lázár Jánosról azonban semmiképp sem mondható el, hogy 2006-ban látott volna először bonyolult szerződést. Mégis, úgy tűnik, akkor aláírt egy olyan papírt, amelyről most már tudja, hogy nem kellett volna.

Érdekes az a visszakozás, amelyet Hódmezővásárhely és Budapest polgármestereitől láthatunk a magán- és a közszféra együttműködésében, rövidebb nevén PPP-ben készülő projektek kapcsán. Elsőre ugyanis úgy látszik, mintha Lázár és Tarlós István támadna. A hibás mindkettőjük szerint a magánfél, aki állítólag becsapta az önkormányzatot. De mindkét álláspont mögött ott van egy elismerés: néhány éve valóban nem látszott rossz ötletnek PPP-ben elkezdeni egy beruházást. Lázár most közvetetten a saját hibájára is figyelmeztetett, Tarlós pedig egyenesen Demszky Gábor döntését nevezte kiváló ötletnek.

Jókora változás ez ahhoz képest, hogy néhány hónapja Orbán Viktor még úgy beszélt a PPP-ügyekről, hogy egy sem folytatódhat közülük. Az persze már akkor is egyértelmű volt, hogy az ilyen beruházások közt nem egy van, amely legalábbis gyanúra adhat okot, de az is ugyanilyen tisztán látszott, hogy ha Nyugat-Európában működik ez a rendszer, akkor nem lehet ördögtől való finanszírozási forma.

Most kell egy pohár hideg víz a csuklóra. A kormánypártoknak azért, hogy – ahogy Tarlós István is megtette – kimondják: nem feltétlen rossz minden, ami PPP. Az ellenzéknek pedig azért, hogy elismerjék, voltak bajok. Egy ennyire felhevült politikai hangulatban mindennél fontosabb volna, hogy a politikát távol tartsák az ügytől, és a bíróság zavartalanul állapíthassa meg, hol csaltak és hol nem. Nagy előrelépés lenne ez mindenkinek.