Mentőövet a fuldoklótól

Persze a dilemma érthető: ha már a szociális létesítmények és az iskolák étkeztetése kerül veszélybe, akkor nincs mese, azt valahogy biztosítani kell. És a szociális szempontokon túl teljesen érthetők a politikai okok is. Nyilván nem fogja egyetlen megye vezetése sem felvállalni, hogy a szeptemberi iskolakezdésnél nem ad enni a tanulóknak.

A mostani, katasztrófaközeli helyzet okait elnézve azonban sajnos nem látszik túl sok olyan, amely speciálisan Pest megye hibája volna. Persze történt túlköltekezés az előző években, volt még hol spórolni, de ezek nem olyan problémák, amelyek ne merültek volna fel sok más helyen is az országban. A nagy méret és a jelentős lélekszám miatt most Pest megyében látszanak a bajok, de nincs semmilyen garancia, hogy néhány hónap múlva ne következhetne a sorban bármelyik másik.

Nem csoda, hogy így alakult. Az államnak nem kell egy feladat, odaadja hát a városoknak. A települési önkormányzat nem képes ellátni – megkapja tőle a megyei. Ott pedig már nem utasíthatják vissza. Meglep ezek után bárkit, hogy épp a megyék kerültek a legrosszabb helyzetbe?

Az igazán nagy baj mégis az, hogy megoldás csak olyan helyről jöhet, amely szintén nagy bajban van, még ha nem is akkorában, mint a megyék. Vegyenek át a települések feladatokat tőlük? Megtehetnék, csak épp egy hete sincs, hogy ők kértek állami mentőövet a devizahiteleik miatt. Az állam segíthet, ahogy valószínűleg segíteni is fog, de ez csak elodázza a megoldást. Attól, hogy máshonnan kell finanszírozni, pénz ugyanúgy nem lesz több. De legalább lélegzethez juthatnak a megyék. És a mostani helyzetben a semminél már ez is többet jelent.