Nyúlnak érzik magukat a pénztárak a Stabilitás elnöke szerint

Először a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke szólította fel levélben a pénztárakat arra, hogy „a volt tagoknak járó kifizetésből csak a lehető legminimálisabb és ésszerűen indokolt költségeket vonják le”. Ez a kijelentés az egyszerű olvasóban azt a képzetet keltheti, mintha a pénztárak általában nem így járnának el, noha kormányrendelet teszi lehetővé a postai és átutalási költségek felszámítását, mivel a pénztárak tavaly október óta minimális működési bevétellel rendelkeznek.

Ezzel maga felügyeleti hatóság is tisztában van, nem véletlenül írta a 2011. első félévi kockázati jelentésében, hogy „a legnagyobb kérdés a megmaradó magánnyugdíjpénztárak működőképessége az új körülmények között rendelkezésre álló költségfedezettel, figyelembe véve a szabályozás és a méretgazdaságosság szabta korlátokat is”. Tény, hogy a működési célú bevétele a szektornak 246 millió forint volt az első negyedévben, ebből a PSZÁF számára fizetendő felügyeleti díj összesen 220 milliót tett ki, amely az összes bevétel 89 százaléka. A pénztárak tavaly október óta kérik a kormányzatot, hogy mérsékelje ezt a díjat, ehhez képest az összeg közel 15 százalékkal még magasabb is lett, mint az előző év azonos időszakában.

Jó ideje köztudott az is (mivel már a vagyonátadás előtti egyeztetéseken jelezték a hatóságoknak a szektor képviselői), hogy a pénztárak nem tudják majd pontosan kiszámítani azoknak a visszalépő tagoknak a reálhozamát, akik pénztárat váltottak és tagdíj-kiegészítésük is volt. Az előírások ugyanis nem rendelkeztek arról, a tagdíj-kiegészítéseket hogyan kell nyilvántartani, most viszont visszamenőlegesen is szükségessé vált a reálhozam kiszámításához. Ezért a pénztárak válaszút előtt állnak: vagy a minden egyes tagra kiterjedő precizitást tartják fontosabbnak, és akkor a kifizetések csúsznak, vagy a reálhozam kifizetésére szabott határidőt tartják, és néhány esetnél később pontosítják a reálhozam mértékét.

A pénztárak – jogszabály és hatósági iránymutatás hiányában – az utóbbi megoldást választották. Négy pénztár (OTP, Allianz, Budapest, Axa) úgy döntött, adat híján nullának veszi a tagdíj-kiegészítés értékét. Egy (ING) pedig úgy számolt, mintha a teljes átadott összeg tagdíj-kiegészítés lett volna. Mindkét esetben szankcionált a felügyelet. Az eddig összesen 1509 eset (ami teljes viszszalépő tagok alig 0,05 százalékát érinti) nyilvánosságra hozatalának módja pedig azt a látszatot keltette, mintha pénztárak jogszabályt sértettek volna, és a visszalépők jelentős részét érintő problémáról lenne szó, miközben a volt tagság 99,95 százalékánál rendben zajlik a reálhozamok kiutalása.

Újabb gond, hogy a volt tagok jelentős része – a pénztárak többszöri kérése ellenére – elmulasztotta személyes adatainak egyeztetését a pénztárával. Sokan nem adtak meg számlaszámot, a lakcímet sem egyeztették, így előfordulhat: valaki annak ellenére nem kap augusztus végéig pénzt, hogy pénztára reálhozamot ért el. A postának ezeket az utalványokat kézbesíthetetlennek kell minősíteni a rossz címzés miatt, majd a kézbesítetlen összegeket a nyugdíjpénztáraknak vissza kell utalniuk az Államadósság-kezelő Központnak.

Sokan most próbálják kétségbeesetten adataikat módosítani, holott a jogszabály egyértelműen rendelkezett, hogy erre legkésőbb 2011. május 31-ig van lehetőség. A PSZÁF szerint viszont a pénztárak akkor járnak el a „jogalkotói szándéknak” megfelelően, ha a határidőn túl is eleget tesznek az adatmódosítási kérelmeknek, és ismételten gondoskodnak a reálhozam kifizetéséről a végső jogszabályi határidőn belül. Nagy kérdés, hogy vajon az ismételt kifizetés költségei „ésszerűen indokolt költségnek” minősülnek-e majd a felügyelet számára? Vagy – sapka, nem sapka alapon – utólag ezért is szankciókra kell majd számítani…