Törölt áfaszabály - Íme, az esetleges következmények a cégeknek

Az EB döntése által EU-ellenesnek nyilvánított szabály hosszú ideje támadások kereszttüzében állt. Nemcsak a hazai adózók kifogásolták azt, de a külföldi gazdálkodók is, hiszen a többi tagállamban nem igazán találkozhattak ilyennel. A döntés tehát nemcsak a további jogharmonizáció irányába tereli a magyar áfakörnyezetet, hanem egy árnyalatnyit annak versenyképességén is javít. Igaz, nem kis áron. Az ítélet ugyanis egyaránt hatással lesz az adókijátszásra, valamint a múltbeli és a jövőbeli visszaigénylésekre.

Az adókijátszással kezdve: úgy gondoljuk, az érvénytelenített szabály mellett szóltak bizonyos adócsalás-ellenes érvek. A széles körben elterjedt körhintacsalások esetében például egy hatékony kontrollpont lehetett ez a szabály. Ugyanakkor erre a típusú védekezésre más hatékony eszközök is vannak (a hazai áfatörvényben is), és ez a cél nem indokolja az áfa-visszaigénylés ilyen általános mértékű korlátozását. Az EB által sokadszorra is megállapítást nyert ugyanis, hogy az áfalevonás (és így a visszaigénylés) joga olyan általános adózói alapjog, amely csak kivételes esetekben, a közösségi szabályozással összhangban, annak keretei között korlátozható. A szabadabb adó-visszaigénylés tehát részben azon az áron valósul meg, hogy elesik egy adócsalás elleni védelmi vonal, és e tekintetben több munka hárulhat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársaira. Az áfarendszer semlegességének érvényre juttatása azonban még ezzel együtt is helyes és indokolt.

A múltra gyakorolt hatást illetően nem vitatható, hogy az EB ítéletének visszamenőleges hatállyal kell érvényesülnie. A visszaigénylést korlátozó szabály ugyanis nemcsak az ítélet pillanatában ütközik a közösségi jogba, hanem fennállása alatt mindvégig ellentétes volt azzal. E tekintetben párhuzamot vonhatunk az EB korábbi, az állami támogatásokkal kapcsolatos áfa levonásával összefüggésben hozott elmarasztaló döntésével, ahol szintén visszamenőleges hatály érvényesült.

Az EB-ítélet következményei közül talán a múltbeli visszaigénylésekre gyakorolt hatás a legösszetettebb. A szabály fennállása alatt ugyanis több módon is pénzügyi hátrány érhette a hazai adózókat. Egyfelől a spontán jogkövetés szerint eljáró adózók eleve nem igényeltek vissza áfát a kifizetetlen számláik után, így finanszírozásból adódó kárt szenvedtek. Másfelől, az adóhatóság által végzett számos áfaellenőrzés végződött elmarasztalással, amikor a hatóság a számla kifizetetlenségét állapította meg. Ezen esetekben adóbírságot és késedelmi pótlékot is kiszabhattak. Álláspontunk szerint az államnak lehetőséget kell biztosítani az érintettek visszamenőleges „kártalanítására”. Fontos hangsúlyozni, hogy a kártalanítás elvi szinten nemcsak a szankciók visszafizetésének és a még visszatérítésre váró adó kifizetésének kötelezettségét veti fel, hanem az adózók által „megfinanszírozott” időre eső kamatok fizetésének kötelezettségét is.

Az ítélet jövőbeli hatását tekintve elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy a fennálló állapot szerint az áfa-visszaigénylésnek nincs a kifizetettséggel összefüggő hatályos akadálya, vagyis eltűnik az áfabevallásból a „Pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adó összege” sor, a költségvetésnek pedig nélkülöznie kell egy, mind ez idáig az adózók által finanszírozott jelentős öszszeget. A nem túl távoli jövőt illetően ugyanakkor meg kell jegyeznünk, az EB nem zárja ki kifizetettséggel összefüggő korlátozás bevezetését (például a visszatérítés egy adómegállapítási időszakkal történő késleltetését kifizetetlenség esetén), ez azonban erre vonatkozó kifejezett törvényi rendelkezés nélkül nem lehetséges.