A régi lemez

Persze ez nem minden gazdasági ágra egyformán igaz. Ahogyan az Egyesült Államokban, úgy nálunk is az ingatlanok felől indult el az egészségtelen folyamat, és a mai napig ez a legfőbb gátja is annak, hogy visszatérjünk a normál kerékvágásba.

Egy gazdaságban a tőke nagyobbik része a legtöbbször ingatlanokban testesül meg, az egyéb fogyasztási és termelési javak értéke ritkán közelíti azt meg. Így tehát amikor az ingatlanok ára csökken, az ebből adódó vagyonvesztés bénítóan hat a gazdaság működésére, elapasztja a hiteleket, csődhullámot eredményez és bizonytalanságot szül. Magyarországon ez a negatív spirál már akkor elindult, amikor külföldön még javában fúvódott a buborék. A dolgok jelenlegi állása szerint pedig nálunk tovább is fog tartani, a devizahitelek magas aránya és az elszálló frankárfolyam ugyanis megduplázta azt a vagyonvesztést, ami amúgy is bekövetkezett volna.

Nem egyirányú folyamatról van azonban szó, nem lenne megoldás, ha a kormány mesterségesen felpörgetné az ingatlankeresletet. Talán rövid távon el lehetne érni vele eredményeket, de később csak még súlyosabb feszültségekkel találnánk szemben magunkat. Ismét bebizonyosodott az is, hogy nem elég, ha néhány multi hozzánk telepíti gyártókapacitását, ha a hazai vállalkozók nem képesek a fejlődésre.

Az utóbbi időszakban történtek ugyan kisebb lépések a kedvező irányba, de túlzás lenne azt állítani, hogy gyökeresen javultak a vállalkozási feltételek. Amíg pedig folyamatosan a büdzsé egyensúlyával van elfoglalva a kormány, addig aligha várhatunk lökésszerű javulást. Szinte ugyanaz a lemez, mint az elmúlt öt évben.